Írta: Pődör György
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 47
Valahol legbelül
a pillanat őszinte tenyerében
még nem gondolja át az ember
mit tehet mi is az, amit nem mer
hát isten csendjébe merül mélyen
felsejlenek elfelejtett imák
és átértékelődnek a szavak
látja ezt a végtelen-kék tavat
érezve az ősi próféciát
egykoron élni születtél benne
csupán az időd lett konok vándor
élj úgy mintha vége sosem lenne
amíg csak a remény benned lángol
Első közlés