Gépköznapok

Írta: Rejtő Gábor


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 864



Gépköznapok

Anyám nem ígért semmit
csak dolgozott
az első rossz jel az volt
amikor télelőn kiderült
a sárgabarcklekvár
sózott, nem cukrozott
öt, literes üveg bánta
és főleg én, meg persze Ő
kárba veszett édes
teremtő keze gyümölcse
amely alig-alig ért el
hozzám, mert lefogták
a gépköznapok.

Mintha űzné, hajtaná valami
– ma már tudom, a félelem –
nem ért rá meghallani
azaz tán hébe-hóba
a madarak énekét, csak
mutatóba ment térdig
a Balatonba, mert igen
lett minden
kutya, kocsi, tóparti telek...

Csak Ő tudná megmondani
ebből mennyit élvezett
nem emlékszem, hogy
valaha is hagyott volna
csapot-papot, benyelték
a csorba gépköznapok
Nem volt mohó
– csak nem látta sebét
s így is végezte életét –
s tudom magam is
teremteni jó, és a pénz
biztonságot ad, hiheti
az ember, hogy szabad.

De nem.