Valamit mégis ér…
Írta: H. Gábor Erzsébet
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 15
Valamit mégis ér…
Lehajtott fejjel térdelek,
beérett búza lettem én,
beteljesítve sorsomat,
ringat egy éltes, szép remény.
Magjaim szél repíti szét,
remélem, útjuk célt talál,
jó földre lel majd mindahány,
s nem dúl a lelki éhhalál.
Hogyha az ember észre tér,
nem lesz több kín és szenvedés,
tékozló, gyilkos háború,
s békét hoz majd az új vetés.
Légy áldott, drága búzamag,
táplálj, és mindig adj vigaszt,
s reményt, hogy élni érdemes!
Az ember merje hinni azt,
valamit mégis ér a szó!
Akár az érett búzaszem,
televény földben honra lel.
Nemesebb nincs is, úgy hiszem!
2025. február 11.