Valami hullik

Közzétéve 1 hónapja

Megtekintések száma: 179

Valami hullik

Valami hullik, maga sem tudja:
eső, dér, dara, zúzmara, hó?
Szűköl a tél, önmaga foglya,
dermedt álomban a fészeklakó.

Idegen bolygó vagyok magamnak,
nincs átjáró, jelzőpózna sem,
hallgatom fáradt szívdobbanásom,
akadozó lélegzetem.

Te láthattad, ki voltam akkor!
Szoknyám repült az ég alatt,
fekete füstfelhő hajammal
becézve betakartalak.

Okom nem volt a búsulásra,
s ha készen állott az a másik,
bokáig a csillagpatakban,
én ropni tudtam, ájulásig.

Lassan gyűlnek a verseim.
Hullanak cseppre cseppek,
tanúi és elszenvedői a
fogyó emlékezetnek.