Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 296
(Új ) időszámítás
Mesteremnek szerettelek volna,
akitől a szív felderül s lángol,
akihez a tudás odaláncol,
kihez mint egy gyermek , úgy hajolna
szellemem, mely éhes minden jóra.
Innen nekem óriásnak látszol,
dicsőséged izzik, istent játszol –
gyönyörűség veled minden óra.
De ha eljő igazságnak napja,
és leleplezik üres szívedet,
követni majd újból már ki fogja?
Jó híreden esett csúnya folt ma,
kislányoknak játszol ócska szentet ,
S az asztal alól kilóg a pata.