Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 323
Úgy jöttem, úgy megyek…
Úgy jöttem csendesen, lágyan,
mint aki nem hisz az elmúlásban,
mint akinek hiába minden,
mint akinek itt, e földön semmije sincsen,
mint akit csak a szél sodort ide,
mint aki mindjárt újra elrepül,
úgy jöttem én: egyes egyedül.
Úgy megyek csendesen, lágyan,
hogy hiszek az elmúlásban,
hogy tudom, semmi sem mindegy,
hogy itt, a földön rejtegetem kincsem,
hogy nem akarom többé a sodrást,
hogy saját szárnyakra vágyom,
s magammal viszem magányom.