Temetésen
Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 32
Temetésen
- ^- Mit szól hozzá? Hát nem szörnyű?
- - Miért gondolja, hogy szörnyű? Nagyon beteg volt.
- - Ó, ezt nem is tudtam! Nagyon szenvedett?
- - Azt gondolom. Csak azon tűnődöm, hány éves is lehetett?
- - Maga sem tudja?
- - Nem. De lényegében mindegy is.
- - Valóban. Hihetetlen, hogy milyen nagy szeretet volt benne! Sosem bántott senkit.
- - Még az idegeneket sem?
- - Neeem! Mondom, sose bántott senkit!
- - Hm... Bezzeg mi! Mi aztán...
- - Jaja, mi aztán! Amúgy mi baja volt?
- - Hát nem is tudja? Mentés közben sérült meg. Szinte a teste nyolcvan százaléka megégett. Rémes látvány volt! Nem látta a tévében?
- - Istenem, ez borzasztó! Hős volt, meg kell hagyni.
- - És még élt néhány percig ilyen állapotban.
- - Ne mondja!
- - Sírni sem volt ereje, csak nézett keservesen szenvedve.
- - Borzasztó, kérem, borzasztó!
- - Az! De parádés temetést kapott, annyi szent.
- - Az igaz. Minket bezzeg majd csak úgy elkaparnak, ha eljön az ideje.
- - Hát igen, minket nem fognak ilyen dísztemetéssel, meg ilyen puccparádéval eltemetni. Még a nevünket sem fogják ismerni.
- - Miért, az ő nevét ismeri?
- - Hogyne, kérem! Különben mit keresnék itt?
- - Gondolom, látta a híradóban.
- - Igen. Miért, maga nem ezért van itt? Magának sem rokona!
- - Most viccel?
- - Tulajdonképpen... Odanézzen! Az a negyvenes pasi hogy zokog! Látszik, hogy próbálja visszafogni, de csak úgy ráng az arca. Azért ez furcsa egy rendőrtől!
- - Biztosan az övé volt. Hát persze! Nézze csak! Ott, ha ideáll mellém, láthatja is, az urna előtt ott a kettejük fotója!
- - Tényleg! Akkor tényleg az övé lehetett.
- - Jaj! A frász jött rám! Ez a hülye sortűz!
- - Álljon már vigyázzba, megy a himnusz!
- - Nézze már! Most hozzák a zászlót!
- - Na, végre, véget ért. Elfáradtam az ácsorgásban. Maga merre megy haza?
- - Arra.
- - Akkor mehetünk egy darabon együtt.
- - Amúgy tudja a nevét?
- - Persze, ott volt az urnán: K9-es.