Rí-a-dalom
Írta: Sztancsik Éva
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 194
Rí-a-dalom
(Riadalom)
A neszek, a zajok egy lakatlan házban...
jelenésem van itt (miképpen korábban) -
ám változott minden, nincs, aki fogadna,
emlékké szövődött a teste, a hangja.
Más hangok tobzódnak éjjel a verandán...
nyitva az ablak is, mellé ülök bambán -
ág zizzen, reccsenés, esőcsepp koppanás;
reszketeg lelkemből copfot fon a lakás.
Nem találja helyét a fénykép a falon...
mocorgó árnyékát éppen, hogy elkapom -
mire visszatenném, zörömböl a kanna,
megbotlott a székláb, dől az edény rajta.
Támolyog az ajtó, nyiszorog a kilincs,
istenem, (intelem?) félhetem, ami nincs?
Vagy ha mégis volna, jöjjön jövő kedden,
addig majd kiötlöm védekező tervem.
Szöszmötöl a pók úr függönyöm ráncában
... illene aludni... ne tátsam már szájam -
a neszek, a zajok tudom, bennem vannak,
birkózom hát velük, különben felfalnak.