Nyelvtan házi
Írta: Németh Lili Veronika
Közzétéve 2 hónapja
Megtekintések száma: 41
Nyelvtan házi
Na, vágjunk bele, mondja Anya.
Haja egy istentette: glóriaként világítja a konyhai fény. Nem valami boldog, hogy Tominak most jutott eszébe a feladat, így este fél kilenckor, fogmosás közben, de hát mit van mit tenni. Több fekete pont már nem fér bele, megmondta a Brigi néni is, a következő már egyest jelent. És akkor bizony még a négyes sem lesz meg év végén. És akkor bizony nincs táborozás, és nincs gépezés, nem, nem. Mosogathat majd minden nyári este, hallgatva Katica kaján csúfolódásait.
Na, ismétli Anya, de még nem ült le ő sem, tereget a konyha melletti előszobában. A lakásban az öblítő és a tejbegríz illata lebeg, kivéve a fürdőszobában, ahol Katica szerint „földes” szag van, Anya szerint pedig „sajnos-dohos”. István bácsi szerint semmi baj sincs vele, de István bácsi hajlamos mindenre ezt mondani, főleg a lakással kapcsolatban. Nem is néz már be olyan gyakran.
Hol a füzeted? kérdi Anya, és helyet foglal, köntösben, papucsban. Visszavette a szemüvegét is, arca szoborszigorú, hűha, ennek fele se tréfa. Tomi sóhajt. Hiába, jobb túlesni rajta; olyan ez, mint a foghúzás, csak tán eggyel fájdalmasabb.
Füzetében ott virít az első mondat: Nagyon boldog vagyok.
Egy pillanat erejéig Tomi is boldog: öt mondat van csupán. Tíz volt eredetileg, de a második adagot Brigi néni szorgalminak szánta, így Tomi azokat már nem másolta le a tábláról. A Plószay feje amúgy is mindig kitakarja a táblát. Meg hát félig már az udvaron járt az esze, a labdán, ahogy repül, ahogy süvítve szeli át az égszínkék eget.
Mit állítunk? kérdi Anya.
Vagyok, válaszolja Tomi félszegen, bal kezével a viaszosvászon terítőt kaparva.
Hát majdnem, mondja Anya. Próbáld újra, fiam.
Boldog vagyok, mondja nehézkesen.
Ki?
Hát én, mondja Tomi. Csak az olyan láthatatlan marad. Zárójelben.
Na, akkor most jelöljük szépen, kéri szelíden Anya.
Mondatában ott a többesszám, de csak Tomi ír. Ennyit ér a nyelvtan, gondolja zsémbesen. Ügyetlenek az ujjai, mintha mostanában naponta nőnének egy centit. Hullámosra sikerednek a szavak alatt fekvő egyenesek, valahogy nem képesek nyugton maradni.
Anya azonban nem szól rá. Jobb kezével megtámasztja az állát, szép szeme a távolba réved.
Következő?
A kertek mostanában sokkal szebbek.
Mit állítunk?
Szebbek? kérdez vissza Tomi, palástolt bizonytalansággal. Erre Anya felhúzza az egyik szemöldökét, villan a szemüveg, ahogy fia felé fordul. Többet ér minden szónál.
Kiderül, hogy tényleg az az állítmány. Névszói, magyarázza Anya. Amikor az állítmány nem egy ige. Ez például egy melléknév. Tudsz nekem mondani egy másik melléknevet?
Tomi elhúzza a száját. Hallani, ahogy Katica a kihúzható kanapén horkol a nappaliban, markában gyöngyös karkötő, csupa lila és kék és sárga. Melléknevek. Anya néha Katicát is fiamnak szólítja, úgy tűnik tehát, hogy a logikának a nyelvben mégsincs sok helye.
Na, mi legyen a másik melléknév?
Fáradt, mondja Tomi a színnevek helyett. Anya mosolya nyári zápor, jön-megy.
Szerencsére a harmadik és a negyedik mondatok könnyűnek bizonyulnak (igei állítmányok: etet és szeret), Tomi vonalai is biztosabbak. Anyja ásítozik, egyik lábáról a másikra helyezkedik, miközben vizet enged a lencsére, amely a csap szélén lévő műanyag tálban pihen. A holnapi vacsora: szerencsét hozó.
Tomi ösztönösen olvassa fel az utolsó mondatot, és – szégyenszemre – túl későn eszmél fel.
Édesapám régen tűzoltó volt, hirdeti a mondat Tomi cikornyás, összedőlt betűivel.
Amíg a nyelvtan csak szeszélyesen törvényes, úgy a fizika abszolúte az. Tehát amikor Anya összerezzen, és bal könyöke nekiütközik a lencséstálnak, akkor az tökéletes bal kanyart ír le, és fejjel lefele beleesik a baloldalt lévő csapba, amely öblösen, öklendezve fogadja be tartalmát.
Tomi nyikkanni sem mer. Ujjaival véletlen négy nagy lyukat ütött a terítőn, amibe nagy hirtelenjében belemarkolt.
Anya öt szívdobbásnyi idő után szólal meg.
Hát, mondja, s nézi, nézi a csap alját, a sok, kicsiny lencsemaradékot. Valóban nem ártana némi tűzoltás, és mosolya most először valódi, mint aki túlesett valamin, de legalábbis a szavak szintjén biztosan.
Kicsit távolabb, Katica mélyen alszik, álmodik.
(alanytalanul, alaktalanul, boldogan.)