November
Írta: J. Simon Aranka
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 788
November
A novembert mindenki szomorúnak látja.
Van neki egy nehéz, szürke nagykabátja,
gyakran tépi haját szélvihar, förgeteg,
nagyokat nyög, sóhajt, azt hinnéd, nagybeteg.
Halottakról beszél, súlyos könnyeket sír,
de könnyei nyomán felragyog minden sír.
Szeme ugyan álmos, mozgása nehézkes,
mégis, arca olykor napsugaras, fényes.
Titokzatos fény az. Csak ő tudja okát,
mit takar az égen a sötétkék brokát.
Világra teríti nagy, szürke kabátját,
mi ott fenn történik, csak angyalok látják.
Míg őrködik híven, nekünk pihennünk kell,
mire itt az idő, rendben készüljünk el.
S ha mennie muszáj, akkor sem szomorú,
Gyertyaláng lobban az adventi koszorún.