Miért ne vegyünk kutyát?
Írta: Saláth Barbara
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 114
Miért ne vegyünk kutyát?
Nem hittem volna, hogy valaha felvetem ezt a kérdést.
Kisgyerekkorom óta vágytam kutyára, és amíg kertes házban éltem, mindig volt kutyám. Költözés előtt állva azonban változnak a dolgok, ezért megkérdeztem a mesterséges intelligenciát, hogy milyen állatot tartsak városi lakásban lakóként. Olyan állatban gondolkodtam, aki jól viseli a napi 10 - 12 óra magányt, viszont lelkes társ lehet a hétvégi aktív kikapcsolódásban. Azt vártam, hogy az MI valamiféle szőrös apróságot javasol, ehelyett két meglepő ötlettel állt elő: tartsak hőscincért, esetleg halakat.
Halak azok lesznek, igen, de kirándulni csak nem viszem magammal őket.
A hőscincér? Ez még vita tárgyát képezi.
Kutyát viszont nem zárhatok lakásba.
Egy kedves ismerősöm révén aztán megtudtam, hogy nem kell lemondanom a társaságukról. Történt, hogy ő is hasonló élethelyzetbe került, és egy menhelyen kiszemelt kutyát nem fogadhatott magához, viszont azóta is rendszeresen jár hozzá, és hosszú sétákat tesz meg vele. Az eset töprengésre késztetett, és rájöttem, hogy mennyivel jobb megoldás ez, mint saját kutyát lakásban tartani.
Lássuk a pró és kontra érveket!
1. Minden nap sétálnod kell a kutyáddal.
Ez nagyszerűen hat az egészségre, de saját kutyával ezt akkor is meg kell tenned naponta háromszor, ha egyéb tevékenységtől veszed el hozzá az időt, vagy ha a pocsék időjárás miatt ki sem dugnád az orrod a lakásból. Menhelyi kutyust viszont akkor sétáltathatsz, amikor kedved szottyan (meg neki is), így garantált a pozitív élmény.
2. Már a kutyád figyelése is öröm.
Ez nagyon igaz. Elárulok egy titkot. Ha elegendő időt és energiát fordítasz menhelyi kutyákra, ez az öröm meg is sokszorozódhat.
Ugyanez a helyzet az akváriummal. Vagy a hőscincérrel.
3. Erősíti az emberi kapcsolatokat.
Az emberi kapcsolatok itt is, ott is épülnek, nem kell hozzá feltétlenül saját kutya. Vagy kutya egyáltalán. Az emberi kapcsolatokhoz nyitott emberek kellenek.
4. Gondoskodási vágyat vált ki az emberből.
A kutyák vonásai (nagy szem, magas homlok, kerek formák, lógó fül) – szemben a hőscincér alient meghazudtoló csáprágóival – bizonyos szempontból a csecsemők arcát idézik, így váltva ki a gondoskodási ösztönt.
Ha a menhelyen kennelekbe zárt kutyákra gondolok, a gondoskodási ösztön segítő szándékkal párosul.
5. Megnyugtatnak a stresszes időszakban.
Kivéve, ha a fél napokra magára hagyott kutyád pusztítást végez az otthonodban.
Mindannyian ismerjük a terápiás kutyák áldásos tevékenységét, és vallom, hogy ehhez nincs szükség különleges tanfolyamokra. Egy alapkiképzés után minden jólelkű kutya hozza ezt a tulajdonságot. A menhelyi kutyák öröménél és hálájánál nincs szükség hatásosabb stresszoldásra.
6. Pszichológiailag segítenek gyorsabban összeszedni magunkat megrázkódtatások után.
A poszttraumatikus stressz nagyobb kihívást jelent amindennapjainkban jelen lévő stressznél, és a kutyák ebben is jeleskednek. A házi kedvencek és a terápiás kutyák éppen úgy, mint a menhelyiek. És ki tudja, talán a hőscincér is, hiszen vizsgálatok nem cáfolták ezt a felvetést.
7. Ha kutyád van, nem leszel magányos. Csak a kutyád lesz az, ha napi 10 - 12 órára magára hagyod. De kérdezz meg erről egy hőscincért!
8. Megtanítja a gyerekeinket a folyamatos napi felelősségvállalásra.
Vonatkozik ez az étkezések, edzések, állatorvosi látogatások megvalósítására és hosszú távú érzelmi, anyagi, illetve logisztikai elköteleződést jelent. Aztán akárhogy esküdözik is a gyerek, hogy neked nem lesz ezzel dolgod, végül minden a te nyakadba zúdul, ami megismerteti a gyereket a felnőttek folyamatos, napi felelősségvállalásával.
9. Fellendül a szociális életed.
Kutyasétáltatás közben, amíg az állatok eljátszanak, a gazdák óhatatlanul beszélgetésbe elegyednek egymással, és akár tartós barátságok is szövődhetnek. Nem beszélve arról, hogy a kutyás emberek vonzóbbak a párt keresők számára. Ahogy egy lakókörnyezetben kialakulnak ezek a kapcsolódások, ugyanúgy létrejönnek a menhely látogatók között is, ráadásul a kutyák szeretetén túl a segíteni vágyás is összeköti őket.
Egy városi dolgozó számára a menhelyi kutyák sétáltatása nem csak a saját testi-lelki jólétét szolgálja, hanem valódi közösségi felelősségvállalást is jelent. Az, hogy azoknak a kutyáknak segít, akik erre a leginkább rászorulnak, egyfajta társadalmi mintául szolgálhat. A napi rutinba csempészett jósággal igazán értékes dolgot teremtünk.
Kellő rutinnal aztán akár hosszabb kirándulásokat is tehetünk az állatokkal jobban kiismerve a habitusukat. Így, ha eljön az idő, amikor megfelelő életfeltételeket tudunk biztosítani egy saját kutyának, könnyűszerrel választhatunk közülük. Bár én továbbra is amondó vagyok, hogy válasszuk a hőscincért, mert ha őt nem viheted magaddal újabb lakásba való költözéskor, egyszerűen szabadon engeded egy erdőben tett kirándulás alkalmával, de ha a kutyádat nem viheted magaddal, a szíved fog megszakadni.