Írta: Pődör György
Közzétéve 3 hete
Megtekintések száma: 69
Kontinuitás hézagai
Ugyanúgy fogoly folyó és az idő,
egyikbe sem lehet belépni kétszer,
forrásiránytól terel el egy kényszer,
s valahol ismeretlen mindig kinő.
Megfordíthatatlan e két siető,
az élet ajándék, kis csermely ékszer,
el is játsszák az örököt elégszer,
napra nap valahogy el is hihető.
Itt látszatra minden könnyedén szalad,
hol titokban lesz apróból óriás,
s a kvázi partok közt már minden szabad.
Hézagra mindig van felkent glóriás,
újra szépre festi magát a tavasz,
ahogy megírja a nagy históriás!
(első közlés)