Én várok
Írta: Jung István
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 118
Én várok,
mondtam magamnak akkor éjjel.
Láttam az unott felhőket
darabokban, fekete sírgödröt,
mi valamikor a föld anyajegye volt.
A hold megtelt,
vagy csak teltnek akartam látni.
Valamit végre teltnek akartam látni, ha már
a poharam kiürült.
Emlékszem,
mondtam aztán magamnak, hogy várnom kell,
míg elfoszlik rólam a hús,
emlékezetem az unott felhőkkel elúszik,
és amíg elfelednek,
csak várok a zsírszagú csillagok alatt,
ahogy Estragonék vártak Godot-ra.