Együtt az igazságért
Írta: Saláth Barbara
Közzétéve 1 hete
Megtekintések száma: 22
Együtt az igazságért
Drága barátaim, köszönöm, hogy ilyen szép számban eljöttetek, hogy velem tartsatok ebben a nehéz küldetésben. Nagy küzdelmek várnak ránk, de nem adjuk fel, mert az igazság, a tények, a történelem, a régi- és a mai tudományos eredmények mellettünk állnak. Felvesszük a harcot a sötétséggel, irányt mutatunk az egyelőre többségben levő kritikusoknak.
Tudom, hogy sikerülni fog. Meg tudjuk cáfolni ellenfeleink érveit. Nem tudnak elhallgattatni, nem tudnak meglepni bennünket, hiszen ismerjük minden dogmájukat, átvészeltük már számtalan támadásukat.
Egészen mélyről, régmúlt időkből indítják az agymosást. Püthagoraszra, Arisztotelészre hivatkoznak. Testvéreim, tényleg el kellene hinnünk nekik, hogy éltek emberek az idő kezdete előtt? Nem engedjük, hogy ennyire hülyének nézzenek bennünket.
Velük ellentétben, nekünk igazi, elismert tudósaink voltak, vannak. Samuel Rowbotham – aki valóban élt! – 1865-ös tudományos publikációja tényeken alapszik. Hiába vetették börtönbe híveit, akik minden kétséget kizáróan bizonyították megállapításait, ő mindvégig kitartott az igazság mellett. Ő a mi hősünk, a mentorunk, őt követjük mindannyian ezen a rögös úton. Rowbotham tudományos téziseit azonnal követte az egész világ, a tengerentúlon a végsőkig kitartottak mellette. Semmi nem állíthatta meg az igazság terjedését, csak a háború és a gazdasági válság tudta megtörni őket. De minket nem lehet megtörni, elhallgattatni, minket nem a pénz, hanem az igazság vezérel. (Itt jegyezném meg, hogy adakozásaitokat a kijáratnál elhelyezett gyűjtőládákba tegyétek. A heti hírlevelek alján pedig megtaláljátok a bankszámlaszámomat.) Büszkén tudatom, hogy Rowbotham öröksége bennünk él tovább. Üzenjük a hitetleneknek, hogy mi ma már nem időszámításunk előtti módszerekkel, hanem a modern technika adta lehetőségekkel tudjuk bizonyítani minden állításunkat.
Nem engedjük, hogy megtörjön bennünket az áltudományos állítások szkepticizmusa.
Nem hódolunk be a dogmáknak, mi abban hiszünk, amit a saját szemünkkel látunk.
Ellenfeleinknek is ezt üzenjük: bízzátok magatokat az empirikus megfigyelésekre, nyissátok ki a szemeteket, lássatok, ne csak nézzetek! Nézzetek fel az égre, és lássátok meg a felhők formáját. Nézzetek fel az égre, és megértitek a Bedford-kísérlet eredményeit. Ha pedig azt mondjátok, hogy a kísérlet majd’ kétszáz éves, van számotokra egy jó tippem. Kérdezzétek meg Rakonczay Gábort, korunk világutazóját, miért állt le a Déli sarknál, miért nem hajózott tovább? Ez talán nem elég bizonyíték?
Kedves barátaim; ellenfeleink szisztematikusan próbálnak megsemmisíteni bennünket. Nem új keletű dolog ez, de, ahogy a múltban, úgy a jelenben sem tudnak megtörni. Hiába tiltották ki a civileket az Antarktiszról 1959-ben, tavaly végre elértük, hogy a Will Duffy lelkész által szervezett expedícióra feloldották a zárlatot. A túra eredménye mindannyiunk számára ismert. Az igazunk újra bizonyítást nyert. Az, hogy az Antarktiszon valóban világosság volt éjfélkor, nem mond ellent saját tézisünknek. Eddig nem hittük el ugyan – mert mi csak a szemünknek hiszünk –, de az igazságon nem változtat, ahhoz semmi köze. Az ellenfeleink fejében uralkodó sötétséget sajnos nem képes feloldani ez a folyamatosan tartó világosság sem. A fény ugyanis a mi szemünkben lobog. Az igazság a mi kezünkben van.
Will Duffy után a University of Central Lancashire kutatói akartak keresztbe tenni nekünk. De az ellenfél tudósai ezúttal is a saját dugájukba dőltek. A számítógépes szimuláció ugyanis a mi igazunkat bizonyította. A kutatás szerint az összetapadt porszemcsék egyre nagyobbak lesznek, így nyerik el végső méretüket, formájukat. De a lemezstabilitás sokkal gyorsabban megy végbe, amikor a korong lehűl, és csomókká omlik össze. Ismétlem: a korong. Nem a gömb!
Kedves bajtársaim, nem szaporítom tovább a szót. Mi itt mindannyian ismerjük az igazságot, egy hajóban evezünk a horizont széléig.
Köszönöm, hogy ennek az összetartó közösségnek a tagjai vagytok. Köszönöm, hogy mellettem és az igazság mellett álltok. Sosem adjuk fel, haladunk tovább az úton, mert ez az egyedüli út, amely egyenesen előre visz. Hisszük, hogy egyszer elérünk utunk végéig. Mert minden útnak van vége. Csak együtt tudjuk megvívni ezt a nehéz harcot, de biztosan tudom, hogy sikerülni fog.
Azt mondják, kevesen vagyunk, azt mondják kisebbség vagyunk. De lám, majdnem megtöltöttük a kultúrház konyháját, ez azért jelent valamit. Sokan vagyunk, és egyre többen csatlakoznak hozzánk. Mi kitartunk a végsőkig, soha nem adjuk fel. Előre hát, laposföld-hívők!