Édest vagy savanyűt
Írta: Szolnoki Irma
Közzétéve 1 hete
Megtekintések száma: 27
Édest vagy savanyút
Nem akarta felvenni a telefont. Tudta, véget nem érő, felesleges szócsata lesz belőle. Időpocsékolás. Elküldte a képeket, elmondta ezerszer, meg is mutatta hogy készül, mégsem úgy csinálja! A fenébe! A lelkiismerete, a hovatartozása mégis a készülékhez vezette.
– Végre, hogy elértelek! Megkaptam a képsort, de ez nem az! Szíveséget kérek, és te átversz? A vőlegényem nagyszülei jönnek vendégségbe! Nem érted, mennyire fontos ez nekem?
– Értem és megértem, ezért küldtem sorrendben a lépéseket. Ha így készíted, sikered lesz!
– Már hogy lenne? Irigy vagy, nem akarod elárulni az igazi receptet! Szégyelld magad!
– Az igazi szabolcsi töltött káposztát kérted, ahogyan nagymamám és az egész rokonságom tanulta az őseitől és adja tovább a gyermekeinek. Ezt akarod elkészíteni a vendégeidnek. Láss hozzá, és ne felejts el zsírral kikenni a fazekat, és apróra vágott káposztát alátenni mielőtt elkezded lerakni. Minden mozzanat ott van a képeken, mellette a recept és az utasítás. És ne feledd, ha elakadsz, csak hívj, itt leszek telefonközelben.
– Akkor mondd meg te nagyokos, mi lesz a savanyú káposztával, a füstölt kolbásszal és a sűrített paradicsompürével? Láttam a tévében, a sztárséf azt is tett bele. Meg is vettem, épp annyit, amennyit javasolt, fél kiló savanyú káposzta, egy szál kolbász és két 20 dekás sűrített paradicsompüré!
– Nem kell bele! Nem érted? Leveleire szedett, fonnyasztott fejes káposzta, mi csak édes káposztának hívjuk. Darált hús kétféle, dagadó és lapocka. Rizs, hagyma, zsír, só, bors, pirospaprika és fűszeres paradicsomlé. Közé apró darabokra vágott füstölt, kolozsvári szalonna! Semmi más! Ja, igen! Víz is kell hozzá. Lépésről lépésre van lefényképezve! Ne idegesíts a sztárséffel, a zalai szomszédasszonyoddal, meg a kanadai keresztmamáddal. Szabolcsi töltött káposztát akarsz főzni, akkor csináld!
– Szégyelld magad! Teljesen összezavarsz! Megnéztem az interneten vagy nyolcféle videót, mindben van savanyú is, meg kolbászkarika, szándékosan akarod, hogy elrontsam, mert irigy vagy! Nekem vőlegényem van, neked fiúd sincs, olcsó bosszú, mondhatom! És még te mondod, hogy a barátnőm vagy és csak jót akarsz?
– Igazad van! Főzd, ahogyan te gondolod! – azzal letette a telefont. Bár a készülék közelében maradt, tudta, hogy nem fog megcsörrenni. Biztos volt abban is, sohasem fogja megtudni, hogyan sikerült a káposzta és a vendéglátás, csak kétes pletykák jutnak el majd a füléig.
Pár nap múlva felhívta a nagymamáját, érdeklődött, hogyan sikerült a népdalkörök találkozója, kaptak-e díjat, milyen volt a falunap, és az esti vigadalom.
– Jaj, kispulyám! Jó vót, nagyon jó! Harmadikok lettünk a tizenegy kórusból! Hanem a főzőversenyben közönségdíjas lett a szabolcsi töltött káposzta, pedig nem is indult a gazdája, csak elhozta otthonról, mert túl sokat főzött. Beszélgettünk vele, ő is dalos, egy másik faluból. Képeld lyányom! Vendégségbe hívta az unokája, hogy bemutassa a menyasszonyát a családnak. No, ez a szerencsétlen asszony töltött két nagy fazék káposztát, hogy megismerjék az igazi szabolcsi töltött káposztát, és ha ízlik, a lagzira is szívesen tölt majd éjfél utánra. Bepakolták az autóba jól bebugyolálva a két fazekat, hogy meleg maradjon és irány Pest. Útközben az unoka rákérdezett telefonon, hogy mikorra érnek oda, mert az ő gyönyörűséges menyasszonya töltött káposztával várja őket. Ő maga készítette a vendégek kedvéért, szabolcsi módra. Az asszony ideges lett, nem mert előhozakodni a rengeteg káposztájával, kint hagyta a kocsiban. Áldotta az eszét, hogy sütött buktát is a kemencében, hajnalban. Mákost, dióst, túróst és lekvárost is. Jó bor, pálinka is akadt a butyorban. A káposztáról mélyen hallgatott, azt kihozta ide másnap a falunapra. Ketten az urával, úgysem bírták volna mind megenni. Hát, így esett kislyányom a díjas káposzta története.
– És? A menyasszony káposztája milyen volt Nagyika? – kérdezett rá óvatosan, mert sejtette merre járhatott vendégségben az a kedves hölgy, és igencsak kíváncsi volt arra az eredeti ízre.
– Jaj, még most is potyog a könnyem lyányom, olyat nevettünk, ahogy mesélte. Vót abban minden! Az is, ami kell, meg az is, ami minek bele! A töltelékbe füstölt kolbász is vót bedarálva, az aprója káposzta közt is vót karikára vágva, meg húsos szalonna, csíkra szelve. Olyan füstös vót, alig bírták enni. Soronként savanyú káposztát terített rá a kis lelkes, de nem mosta ki előtte, összehúzta a szájat, olyan savas vót. A paradicsom olyan sűrves, hogy a tejfel nem oldódott fel, mert azt is belefőzte, nem külön adta mellé. A rizs fövetlen maradt, mert kevés vizet tett alá, és korán levette a tűzről. Osztán még azzal dicsekedett, hogy ez az eredeti szabolcsi töltött káposzta, a legkedvesebb barátnője árulta el neki a receptet. Jaj, pulyám, az a szegény lyányka mennyit dolgozhatott vele! Jót akart, túlságosan jót, hát minek nem hallgatott a barátnőjére?
– Úgy gondolom Nagyi, én voltam az a barátnő, de soha többé nem fog hozzám szólni sem!
– Te? Te lyány! Te? Az nem lehet! Tőlem és anyádtól tanultad, hogyan csúfságolhattál így meg minket? A falut, a szabolcsiakat, engem? – és a telefon túloldala reszkető fájdalommal lett tele.
– Nem én tehetek róla Nagyi, hanem ez az eltorzult, hazug világ! Jobban hisznek a tévének, a sztároknak, a nagyot mondó embereknek, mint azoknak, akik nap mint nap küzdenek meg a
létért, az életért! Szeretlek Nagyi! Én úgy adtam tovább, ahogy tanítottál! Még azt is elmeséltem, hogy a legnagyobb nyárban a kút hűvösében tároltuk, mert még nem volt hűtőszekrény a faluban! – mondta szégyenében fuldokolva, azután már csak sóhajokat lehetett hallani a vonal két oldalán.
Gödöllő, 2025. március 05.