Charles Bukowski: egy majdnem kitalált vers
Írta: Bozóky Balázs
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 126
Charles Bukowski: egy majdnem kitalált vers
látom, hogy iszol egy szökőkútnál parányi
kék kezeddel, nem, a kezeid nem aprók
inkább kicsik, és a szökőkút Franciaországban van
ahonnan azt az utolsó levelet írtad nekem
válaszoltam, és soha többé nem hallottam felőled.
eszelős verseket írtál
ANGYALOKRÓL és ISTENRŐL, mind nagybetűvel, és
ismertél híres művészeket, a legtöbbjük
a szeretőid voltak, és én visszaírtam, hogy minden rendben,
rajta csak, lépj be az életükbe, nem vagyok féltékeny
mert sosem találkoztunk. egyszer közel kerültünk egymáshoz
New Orleansban, egy fél háztömbnyire, de sosem találkoztunk, sosem
érintkeztünk. szóval a hírességekkel mentél és
a hírességekről írtál, és gyorsan rájöttél
hogy a hírességek a hírnevük
miatt aggódnak, nem pedig a gyönyörű fiatal lányért az ágyban
aki megadja nekik azt, aztán felébredve
reggelente nagybetűs verseket ír
ANGYALOKRÓL és ISTENRŐL. tudjuk, hogy Isten halott, mondták
de téged olvasva nem voltam benne olyan biztos. talán
a nagybetűk miatt. te voltál az egyik
legjobb női költő, és megmondtam a kiadóknak,
a szerkesztőknek, ‘őt nyomtassátok ki, ő őrült, de
varázslatos. nincs hazugság a tüzében.’ szerettelek téged
amennyire csak egy férfi szerethet egy nőt, akit sosem érintett meg,
csak ír neki, fényképeket őriz róla. jobban szerettelek volna
egy kis szobában ülve cigarettát tekerve, hallgatva
ahogy pisilsz a fürdőszobában,
de ez nem történt meg. leveleid egyre szomorúbbak lettek.
a szeretőid elárultak. kölyök, visszaírtam, hogy az összes
szerető elárul. ez sem segített. azt mondtad
volt egy síró padod egy híd mellett
a híd egy folyó felett ívelt át, és ott ültél a síró padon
minden este, és könnyeztél a szeretők miatt, akik
megbántottak és elfelejtettek téged. visszaírtam, sosem hallottam
többet felőled. egy barátom tudatta velem az öngyilkosságot
3-4 hónappal a történtek után. ha találkoztunk volna
valószínűleg igazságtalan lettem volna veled vagy te
velem. így volt a legjobb.
an almost made up poem
I see you drinking at a fountain with tiny
blue hands, no, your hands are not tiny
they are small, and the fountain is in France
where you wrote me that last letter and
I answered and never heard from you again.
you used to write insane poems about
ANGELS AND GOD, all in upper case, and you
knew famous artists and most of them
were your lovers, and I wrote back, it' all right,
go ahead, enter their lives, I' not jealous
because we' never met. we got close once in
New Orleans, one half block, but never met, never
touched. so you went with the famous and wrote
about the famous, and, of course, what you found out
is that the famous are worried about
their fame - not the beautiful young girl in bed
with them, who gives them that, and then awakens
in the morning to write upper case poems about
ANGELS AND GOD. we know God is dead, they' told
us, but listening to you I wasn' sure. maybe
it was the upper case. you were one of the
best female poets and I told the publishers,
editors, ' her, print her, she' mad but she'
magic. there' no lie in her fire.' I loved you
like a man loves a woman he never touches, only
writes to, keeps little photographs of. I would have
loved you more if I had sat in a small room rolling a
cigarette and listened to you piss in the bathroom,
but that didn' happen. your letters got sadder.
your lovers betrayed you. kid, I wrote back, all
lovers betray. it didn' help. you said
you had a crying bench and it was by a bridge and
the bridge was over a river and you sat on the crying
bench every night and wept for the lovers who had
hurt and forgotten you. I wrote back but never
heard again. a friend wrote me of your suicide
3 or 4 months after it happened. if I had met you
I would probably have been unfair to you or you
to me. it was best like this.