Írta: Péter Erika
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 375
Az út végén
Erőtlen léptekkel
kaptatok a hegyre,
kezeimben súlyos,
jajgató csomag
– folyton viselnem kell
az egyensúly miatt –
Szembeszél fúj,
lassan haladok,
lábamat föltörik
alvó kavicsok
s fölöttem ijesztő,
szederjes az ég.
Hazaérek:
kopár a szoba,
középen eltiport
mesefigura.
Felnézek:
mennyezetre tapadt
könnycsepp a kiégett
villanykörte.