Írta: Lovass Adél
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 567
Álom és valóság
Morzsolt álmomat rágom,
szívom köd velejét,
kép-lánc fon körül ágyon,
fűzöm fel elejét.
Kábán gyúl ki a reggel,
lelkem most pihenőn,
szárnyát csukja szegetten,
gyűjtve testi erőm.
Lengtem kinn a nagy űrben,
szűrve űr-levegőt,
tépve foggal a fűben,
s kérded, láttam-e őt?
Roncsház foncsora sérült,
harmat tükre a szó:
láttam. Gyermeki lény ült
mellém. Illata jó.
Emlék marja a torkom,
kérődzik fel a könny.
Morzsolt álmomat rágom...
Gennyé vált a közöny.
2021. november