A cirkusz
Írta: Takács Zoltán
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 47
A cirkusz
Tavasszal, amikor megérkeztek a falu határába, még örültünk, mint az a bizonyos majom, bár mióta itt vannak, látjuk a majmukon, hogy nem is örül a farkának. Végre valami izgalom! Csubi mondta is, hogy egy jó darabig meglesz a szórakozásunk.
Azóta minden vasárnap – kérdeztük is, hogy jó-e az, hogy így mise után, de mondták, ebenguba a kettő, csak náluk szabad nevetni is – ott ültünk a priccseken, és néztük a bohócokat. Már a harmadik-negyedik után ismertük minden trükkjüket. Még a félbe-fűrészelősnél is kivillant egyszer egy testrész, lebukott a mutatvány. Utána meg a második, harmadik és így tovább. Már annyiszor láttuk azt a bizonyos lólábat. Nyár közepére már rohadtul untuk az egészet.
A népek meg csak-csak elmentek minden vasárnap. Kicsit kevesebb a perselynek, kicsit több a bohócnak. Annyira nem buták a falusiak, lefordították a prédikációt: a császárnak, ami a császáré...
Mikor már nagyon untuk, Csubi kitalálta, hogy befizetjük a jegyet, de nem megyünk be, hanem amíg nem figyelnek, hátramegyünk, és ricinussal feljavítjuk az abrakot. Aztán ez is unalmas lett.
Régebben mindig azon a mezőn rúgtuk a bőrt. Már aki, mert volt bújócska meg más is, kinek mihez volt kedve. Mindenki szórakozott, főleg vasárnap, mert akkor összejött egy kis nézősereg az öregekből, és osztották az észt. Mi meg röhögtünk az ostobaságokon. De amióta itt a cirkusz, nincs hely a bőrnek. Ráadásul pont az egyetlen kapu elé rakták a ketreceket, és csupa szar lett a fű. Annyi a becsúszó szereléseknek.
Csubi azt mondta, hogy csak elfogy mindenkinél a vetőre eltett pénz, és akkor elmennek máshova bohóckodni, de aztán kitalálták, hogy a gyerekek nem kapnak a jegyhez nyalókát, és krumpliért meg tojásért is beengedik a népeket. Nyár elején még az alsó Kovácsékat is beengedték, nem is kellett fizetniük, mondjuk nem is tudtak volna, olyan csórók, de már egy ideje elzavarják őket. Az előadás egyre rövidebb, a szünet meg egyre hosszabb, csak az egyensúly miatt.
Szóval, ha a banánt nem is, de a rikító sárga plakátjukat már nagyon unjuk. Még mindig tele van vele a falu, pedig már mindenkinek a könyökén jönnek ki. Elegünk van belőle, hogy nem tudunk focizni, mert az egész rétet elfoglalják. Aztán ha majd egyszer elmennek, ott marad a sátor agyagosra taposott közepe. Fű nélkül. A kapunál meg tele lesz lócitrommal. Most még ugyan néha-néha kiviszik a susnyásba, de egyre ritkábban.
Ha elmennek, ki fogja kivinni, amit otthagynak? De most már mindegy, csak menjenek már...