Lezárult a 2018-as József Attila Vers-Dal Fesztivál első szakasza

Pipacs-versek - Haász Irén verseskötete ingyen elérhető a MEK OSZK felületén
Kassák Lajos-díjat adományoztak Kaiser Lászlónak
Az Isaszegi AKIK új tiszteletbeli tagjai
Szárnypróbálgatók 2018. Díjkiosztó 
FELHÍVÁS - További munkatársakat keresünk
Az A Hetedik Második Országos találkozója 2018. január 27-én
Falánk Idő: A Fantázia és Fúga avagy beszélgetések Turczi Istvánnal című könyv bemutatója

Baranyi Ferenc barátait, híveit és rajongóit nem csupán az iránta érzett szeretet tartja össze. Ebben a szétforgácsolt, szétesett világban érvényes emberi gesztusok evidenciája lakozik bennük, bennünk, vagy legalábbis előhozta a költő a humánum mindenkiben meglévő igényét. Mert vele, társaságában, művei árnyékában és fényében jobbá válunk, jobbítani akarunk. Az őszinte önvizsgálattól a tettekig. Lenyűgöző munkássága a tehetség és a kultúra diadala. Tehát a tartásé is. Fiatalabb kortársként, barátként, kiadójaként azt kerestem és keresem benne, amit mindenkiben, tehát ami összeköt. Van bőven! És nála jutottam el a hétköznapi csodához, amelyet hozzá írt versemben így fogalmaztam meg: „jobban szeretlek téged, / mint hűséges-hűtlen elveket”.

Kaiser László

E havi számunk fórum rovatában sok vers között tudattalan összefonódások tapasztalhatók, mintha valamiféle "világszellem" háttérbeli munkálkodásának rezzenéseit öntenék betűkbe a különböző tájakon, különböző indíttatásból verset író költők. A versek egyszeri végigolvasásával is feltűnik ez az egy-két-három, némileg elválasztható, de mégis, még egymásba is átfolyó csoportokba sorolódó verseket összetartó motívum-, érzés-, vagy gondolatiság-kapocs.

Markovics Anita Napfény és gúzs-a, Pődör György Méjnsztrím balladája, a magam Tarr tengere, Haász Irén Én hittem-e, Cs. Nagy László Győzni jött-je egy-egy művész-elődhöz szóló hommage-versnek tekinthető, illetve a beidézett művész sajáttá lényegített gondolatainak tovább gondolását olvashatjuk bennük. Ezek a beidézések hol szinte teljesen elszemélytelenített, filozófiai síkra emelt verssé válnak, mint Vörös István Egyszer című versében, hol a beidézett motívum kapcsolja a verset az elődhöz, mint a felszín fecsegése, hol pedig a balladisztikus formába szedett elégia, és annak felütése idézi be Villon Balladáját a tűnt idők asszonyairól (B. Tóth Klári: Pillérek íze). Székely-Máté László: Vándorok című versében és a Faludy-invokációban (Cs. Nagy László: Faludyhoz)a vándor-motívumon illetve magán Faludyn át asszociálhatunk Villonra. És ezekhez a  kapcsolatokra a versek némelyike csak leheletnyi finomsággal utal.

A "hommage versek" közé bátran besorolhatjuk a gondolat, és a szó erejéhez írt hommage-ként Nászta Katalin Szavak című versét is.

A személytelenebb, filozofikusabb versek, mint Vörös István fentebb már említett Egyszer című verse, Pődör György újévi elmélkedése, sőt, Pődör György Teofánia csendje című verse is a filozófiai gondolatok kifejtésében mutat rokonságot egymással. De bátran ezek közé sorolhatók a személylíra felé elmozduló versek: Kelebi Kis István varázsverse, a Patkót hajlítok, a minden egész eltörött érzését személylíra felé elmozdító Gyújtós, vagy az e kettőnél is összetettebb gondolati- érzelmi hullámvonalon mozgó Enyészpont.

Haász Irén Én hittem-je részint - természetesen - József Attila hommage, részint személylíra. Ugyanakkor a személyes tapasztalatot az általánosság felé emelő filozófiai vers is a Rend megszűntéről, csakúgy, mint a Teofániában, vagy a fentebb említett Gyújtós-ban.

Arany-Tóth Katalin Ma című verse inkább az önismeret felé, Székely-Máté László Egyszerű-je pedig inkább az impressziókból kinövő filozófiai gondolatok felé tágítja a gondolatkörök közötti kapcsolatokat. E két utóbbi vers némileg impresszionista világa érdekes módon B. Tóth Klári Cáfolatához kapcsolódik, hogy azt pedig a benne megjelenő József Attila-motívum Haász Irén Én hittem című versével kapcsolja össze. Így a körutazás bezárul.

Kedves olvasóink! határozottan merem állítani, hogy ilyen egységes, összefüggő versanyagot lapunknak ez a Fóruma még nem tapasztalt egy számunkban sem. Mindazonáltal az itt külön meg nem említett költők művei, amelyeket a verseknek ebbe a - természetesen a szerkesztő önkényesen létrehozott - kapcsolatrendszerébe nem vettem be, is bőven megérdemlik figyelmünket.

Szívből tudom javasolni a versek mindegyikének végigolvasását, és kívánom olvasóinknak, leljék örömüket a rejtett vagy talán nem is annyira rejtett kapcsolatok bejárásában.

Fábián József