Weöres Sándor
Apja, id. Weöres Sándor földbirtokos, hivatásos katona: huszártiszt volt. Anyja, Blaskovich Mária gazdag, részben szerb származású, nagyszebeni polgárcsaládban született. Két testvére volt, Anna és István.
A pápán, majd Csöngén járt elemi iskolába, de rossz egészsége miatt magántanulóként fejezte be az elemit. 1924-től Szombathelyen tanult a Faludi Ferenc Reálgimnáziumban. Első novellája a szombathelyi Hír-ben jelent meg 1928-ban, majd még az év őszén négy versét közölte az Erő. A Nyugatba is elküldte verseit, ahol Osváth Ernő kedvezően fogadta azokat. 1929-ben kimaradt a gmnáziumból attól félvén, hogy megbukik. 1929 nyarán felkereste Kosztolányi Dezsőt, majd Babits Mihályt is. Győrben magántanulóként fejezte be a 6. osztályt. 1931-től Sopronban tanult, majd itt érettségizett 1932-ben.
1931 végén néhány versét elküldte Babitsnak, aki a Hajnal címűt (amelyet Weöres 1934-ben Cselédlányok címmel vett föl első kötetébe) a Nyugat 15–16. számában kinyomatta. 1931 telén két újabb verset is megjelentetett (Jajgatás, Kicsinyesek), majd 1941-ig – a folyóirat fennállásáig – összesen 64-et.
Még középiskolás korában ismerkedett meg Illés Árpád festőművésszel, akivel életre szóló barátságot kötött.
Érettségi után másfél évig apja gazdaságában dolgozott. 1933-ba Pécsre utazott, és beiratkozott az Erzsébet Tudományegyetem jogi karára, majd átment a bölcsészkarra (földrajz–történelem szakra), végül filozófia-esztétika szakon szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába is bekapcsolódott. Egyetemi évei alatt megalapította a Pécs jelképére utaló Öttorony című folyóiratot. 1934-ben Kárpáti Aurél Új Magyar Líra c. válogatásában már ő is helyet kapott, egy év múlva pedig napvilágot látott a tizenkét fiatal költőt felvonultató Korunk c. antológia. 1935-ben Weöres Baumgarten-jutalomban, egy évvel később Baumgarten-díjban részesült; ezekből későbbi utazásait fizette. ’35 nyarán észak-európai, ’37 elején pedig hosszú távol-keleti utazást tett: a genovai kikötőben szállt hajóra, onnan Nápolyon keresztül Egyiptomba vezetett az útja, majd az arab és az indiai vizeken át Bombay következett; India után Ceylon érintésével eljutott Szingapúrba, Manilába és Sanghajba is. Az egyetem elvégzését követően Halasy-Nagy József vezetésével írta meg doktori disszertációját (A vers születése). 1939-ben doktorrá avatták; disszertációját még ugyanebben az évben kiadta a Pannónia c. egyetemi lap.
Pécsett 1941-ben állították fel a Városi Könyvtárat, amelynek megszervezésével és vezetésével Weörest bízták meg. Mivel ehhez a munkához se könyvtárosi végzettsége, se gyakorlata nem volt, az ehhez szükséges alapok egy részét Várkonyi Nándor mellett a pécsi egyetemi könyvtárban, másik részét a Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtárában szerezte meg. A Nyugat 1941 augusztusi megszűnése után Weöres a Sorsunkon kívül elsősorban a Magyar Csillagban, a Válaszban, később pedig a Diáriumban közölte verseit. Közben az Öttorony szerkesztőségén belül már 1941-től – főleg esztétikai, irodalmi jellegű – ellentétek alakultak ki. Weöres és Csorba Győző formálisan kivált a szerkesztőségből, de 1942 júliusáig – Weöres végső távozásáig – továbbra is részt vettek annak munkájában.
1943 őszén a költő a fővárosba költözött, és az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett. A világháború befejezésekor viszont már Csöngén tartózkodott, és a következő évet is az apai birtokon töltötte, majd rövid ideig Székesfehérváron dolgozott múzeumi tisztviselőként, és az ottani Vörösmarty Társaságban is tevékenykedett. 1946-ban Weöres házasságot kötött Károlyi Amyval, akivel első utazásuk Rómába vezetett. Olaszországból visszatérve Weöres a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában dolgozott, itt ismerkedett meg Lator Lászlóval. A házaspár ekkoriban a Törökvész út 3/c szám alatti erkélyes házban lakott. Weöres 1959-ben két hosszabb utazást is tett feleségével: májusban Kínába, ősszel pedig Görögországba látogattak. A 60-as évek elején eljutottak Dubrovnikba, 1965-ben pedig New Yorkba. 1966 júliusában a házaspár Londonba utazott, ahol Weöres felolvasást tartott a Szepsi Csombor Kör estjén.
1970-ben és 1971-ben is irodalmi Nobel-díjra jelölték, a rangos elismerésre mindkét alkalommal Kibédi Varga Áron, az amszterdami egyetem francia irodalom tanszékvezető tanára terjesztette fel.[8][9] Ugyanebben az évben megkapta a Kossuth-díjat és az osztrák állam elismerő díját is. A Kossuth-díjjal járó pénzből Pásztor Béla emlékére díjat alapított. Ugyancsak ’70-ben jelent meg első angol nyelvű versválogatása Edwin Morgan fordításában, amelyet egy évvel később a német Suhrkamp Kiadó által készített Der von Ungarn c. kötet követett. 1972-ben feleségével elköltöztek a Muraközi utca 10/A szám alatti kertes házba, ahol azután Weöres élete végéig lakott. Utolsó nagy fellépése 1980-ban volt, amikor Károlyi Amyval, Juhász Ferenccel és Nemes Nagy Ágnessel közösen felolvasást tartott a londoni Riverside Studióban. 1982-ben Forintos-díjjal jutalmazták. Eszméletét veszítve halt meg 1989. január 22-én Budapesten. Február 9-én kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben.
(A wikipedia szócikk alapján)
