William Blake: Madarak

Írta: Török Nándor


Közzétéve 4 hónapja

Megtekintések száma: 190



The Birds
by William Blake

He. Where thou dwellest, in what grove,
Tell me Fair One, tell me Love;
Where thou thy charming nest dost build,
O thou pride of every field!
 
She. Yonder stands a lonely tree,
There I live and mourn for thee;
Morning drinks my silent tear,
And evening winds my sorrow bear.
 
He. O thou summer's harmony,
I have liv'd and mourn'd for thee;
Each day I mourn along the wood,
And night hath heard my sorrows loud.
 
She. Dost thou truly long for me?
And am I thus sweet to thee?
Sorrow now is at an end,
O my Lover and my Friend!
He. Come, on wings of joy we'll fly
To where my bower hangs on high;
Come, and make thy calm retreat
Among green leaves and blossoms sweet.

Madarak

Mi ad otthont, mily berek,
Mondd el madár, ki szeret;
Hol a bájos zug helye,
Rétek büszkesége, Te!

Magányos fa áll amott,
Téged gyászol vélem ott;
Könnyem issza Nap, ha kel,
S esti szellő búmra lel.

Te a nyárnak üdve vagy,
Keseregtem, mint magad;
Bánatom a fádra szállt,
Halld, ha éjjel rád kiált.

Így vágyódsz hát utánam?
S nékem Te vagy a vágyam?
Bánat múlik, ha látom,
Ó, Szerelmem, Barátom!

Szálljunk öröm szárnyakon
Fölfelé, hol én lakom;
Jer, Te bútól üldözött,
Menedék vár zöld között.