Their satabic majesties request
Írta: Vörös István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 258
Their satabic majesties request
Claudius mindig
megvetette Dániát.
Most mégis az az
ötlete támadt, hogy
a trónjára ő ül.
Előbb idősecske
sógornőjének kezdte
tenni a szépet, aki
sajna szinte ellenállás
nélkül engedett,
és naponta többször
is nyújtotta rossz szagú
testét a kéjre, akár
állva is egy sötét
folyosókanyarulatban.
Az öreg Hamlet
megölésének gondolata
és a méreg is tőle
származott. Mire
egybekeltek, a fiatal
Hamlet hazatért.
Claudius látta, hogy
mindenre rájött, szerette
volna megtenni helyettesének.
Erre az, ahelyett hogy átvette
volna a részét az ölébe
hullott hatalomból,
búskomorságba esik,
őrületet mímel,
menekülni próbál
a biztos tudás elől.
Claudius hát embereket
fogad, hogy figyeljék,
mi baja. Pedig pontosan tudja,
de ha magának kimondaná
csak egyszer is…
Elindul a hajsza
a téves magyarázatok után,
hogy annyira
összezavarják a képet,
amennyire az igazság
eltakarása érdekében
csak lehet.
Micsoda szerencsétlenség
lenne ráébredni, Caludius,
hogy ki vagy!
Nyomoztatsz, és most
te keresed a fia miatt aggódó
feleséged kegyét éjszakánként.
Értetlenül nézed a kormos
helsingőri napfelkeltét,
a tenger fölötti ködből
kiemelkedik az arany labda,
mely immár nem a te jövőd.
Egy bálna fújtatása
hallatszik a vízről,
bár alighanem csak
képzeled.