Tél apám, Hó anyám
Írta: Pődör György
Közzétéve 11 hónapja
Megtekintések száma: 340
Tél apám, Hó anyám
a vénülő idő szemén jéghályog
csak pislogni tudnak vaksi csillagok
a nincs már nem adhat vissza illatot
foszló emlékké válnak a hiányok
a hideg lassan belém is szivárog
magamba árvulva mint az itt-hagyott
elmélkedek kiktől miért is vagyok
nem tudva meddig azért is kivárom
a remény lassan a felhőkig felér
a lenti táj lassan anyatej-fehér
merengve tegnapon én és jó hazán
az édesbús múlt rég csontokba gyűrve
csak a szeretetük szállt fel az űrbe
majd betakar Télapám és Hóanyám