teher

teher

megyek az utcán és a vállamon
cipelem a napokat
mint zsákokat a hordár
a rakparton
nézem a házak szürke arcát
ablakok üres szemei
figyelik ahogy elhaladok s
guggolnak mint gyermek előtt
apja hogy jobban értse őt
és nem kérdeznek semmit
az idő nem várakozik rám
gépezet ő maga
fogaskerekek forognak benne
és én is fogaskerék vagyok
csak nem tudom melyik tengelyen
a gyárkémények már
füstöt sem köpnek az égre
de én köpök meg köpök
keserűséget magamból
mikor senki sem látja
reggel felkelek
és nem tudom hogy ez a nap
olyan lesz-e mint a többi
kő a kőre rakva
fal amit magam köré építek
és magam döntök le
az emberek mennek mellettem
sietnek valahová

míg én céltalan nem megyek sehová
de állni nem lehet
a lét nehéz
mint a vasgerenda amit
egyedül kell megemelni
és nincs alatta senki
aki segítene
mégis
minden reggel
felállok
és megyek tovább