Írta: Varjú Zoltán
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 530
Tegnap még álmodtam veled
Tegnap még álmodtam veled hófehér damaszton selyem
tündökölt vérvörös foltja mutatta hogy ölt
ki kart karba öltve mosta két kezét hiába volt olyan
ki kardba dőlt kacagva hunyta le a két szemét miközben
torkomon a szó fennakadt a némaság tapasztott szájakat
bilincsbe vert az ártatlan gondolat bűnt sugallt a szó: szabadság
ma nincs manapság luxus lett mint a jó falat kenyér
helyette van imára kulcsolt két tenyér és halk fohász: -
Tegnap még álmodtam veled hófehér damaszton selyem
tündökölt vérvörösben úszó rónaságon ringatott karod talán
ahol a képzeletnek szárnyain szállt a szó - hazám hazám hazám
te drága föld ha testem messze jár a lelkem úgy szabad
ha tudja mindig visszavár az otthonom te vagy - te vagy... te vagy!