Szabó Jolán - Karácsonyi meglepetés
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 491
Szabó Jolán: Karácsonyi meglepetés
A terasz felőli ablakon bekukkant az álmos szemű Nap, hogy fényében magukat kelletően
csilloghassanak a konyhaszekrény nyitott polcain sorakozó kristálypoharak, melyeket Márta
néni egy évvel ezelőtt kivett a vitrinből, hogy mindennapos használatba fogja. Hetvenévesen
nincs értelme tovább a portól is óvni, hiszen azokat ötven évvel ezelőtt kapta nászajándékba.
Tél hó nélkül olyan, mint dobostorta cukormáz nélkül! Hótakaró hiányában a határban az őszi
vetést megtizedeli az első fagy, és a mostaninál is drágább lesz a búza kenyérnek és a
takarmánynak való egyaránt. A földben áttelelnek a kártevők, hogy tavasszal feléledjenek és a
gyümölcsfák friss hajtásaiból táplálkozzanak. Hol vannak már azok az igazi telek, amelyekre
gyerekkorából emlékszik? Félméteres kemény hóban szánkáztak a Tisza gáton barátnőivel,
bátyja meg a fiúkkal fakutyázott a befagyott folyó jegén. Önfeledt nevetésüket a gát tövében
meghúzó apró nádfedeles házak lakói is hallhatták. Ha akkor valaki megjósolta volna neki a
jövőjét, miszerint idős korában - a fiatalon kötött, gyermekáldás nélküli házasságát követően -
egyedül éli az életét, tágra nyitott szemmel rázta volna a fejét, nem, nem, az lehetetlen! Lám,
az elképzelhetetlen is megvalósulhat! Mára egyetlen rokona néhai bátyja leánya, Dórika, aki
november végén, a születésnapján, felhívta, felköszöntötte és megnyugtatta:
- Keresztanya, ebben az évben nem fogod egyedül tölteni a karácsonyt! Hamarosan
jelentkezünk!
Számára ez annyit jelentett, hogy végre újra együtt töltik az ünnepeket, úgy mint régen,
amikor még Dórika elvált asszonyként egyedül nevelte Pétert, a kisfiát, és karácsonytól
szilveszterig nála töltötték az időt. Amint megjelent életükben Dezsőke, keresztlánya tehetős
élettársa, eleinte két napra redukálódott látogatásuk, majd egyszer csak elmaradt.
Valószínűleg ebben az is közrejátszott, hogy Péter Párizsban tanult és ott alapított családot.
Most azonban hazajönnek, s végre ismét együtt ünnepelnek.
Előveszi a gondosan összeállított hosszú bevásárló listát, melyen mindössze három
kipipálatlan sor maradt: disznótoros, gyümölcs és torta. Ma Gárdicséktól elhozza a
disznótorost, a boltban megveszi a gyümölcsöt, a tortáért csak huszonharmadikán délelőtt kell
elmennie. Ebéd után azonban haladéktalanul megkezdi a sütemények sütését. A mézesek,
linzerek, bejglik előre elkészíthetők, ráadásul megduplázza a szokásos adagokat, miután
megígérte szomszédasszonyának, hogy őket is ellátja süteményekkel, ne kelljen nekik azokat
a boltból megvenni. A fiatal házaspár egy éve CSOK-ra megvásárolta a szomszédos
kockaházat, amibe a teljes korszerűsítését és felújítását követően költöztek be, a kislányukkal,
Zizivel együtt. Feri matematika-fizika szakos tanár, Ildikó pedig majdan magyart és
történelmet tanít a GYES után, várhatóan három év múlva, mert a hó végére várják második
gyermekük érkezését.
Cserfes gyerek Zizi, imád nála lenni, beszélgetés közben egy-egy kocka csokit elmajszolni.
- Tudod, Márta néni, hogy kisöcsém lesz? Apa vett nekem egy heverőt, mert a
kiságyamban majd Ármin alszik. És Anya azt mondta, hogy jövőre fél évig nem kell
óvodába járnom, nehogy betegséget hozzak haza. Azért ugye átjöhetek hozzád?
2
Persze, hogy átjöhet! Már a gondolata is mosolyra készteti az idős asszonyt. Nincs idő a
merengésre, időre kell mennie Gárdicsékhoz. Iszik egy korty hideg kávét, felveszi a dzsekijét,
és a sufniból előhozza a biciklijét.
Bajlódik a kapuzárral, meg kellene olajozni.
Először a boltba megy, narancsot, kivit és egy kiló kenyeret vesz, majd elkarikázik Gárdicsékhoz, a
két nagy karika kolbászért, májas és véres hurkáért.
- Vendégeket vár, Márta néni? Igen? Akkor megfejelem egy főzetre való orjával, annak a levese
a legfinomabb a világon! Nem, azért nem kell fizetni!
Hazafelé tolja a kétkerekűt, melynek kormányát elhúzza a két nehéz csomag, úgy kell tartania, nehogy
elcsússzon vele. Az a fránya kapuzár most is rendetlenkedik.
- Kézcsókom, Márta néni! Segíthetek? - kérdi a szomszéd fiatalember. - Beviszem a
csomagokat és utána megolajozom a zárat. Ildikó kérdezi, mikor jöjjön segíteni a
süteménysütésben?
- Ferikém, köszönöm a segítséged! Kérlek, nyugtasd meg Ildikót, maradjon csak otthon,
egyedül is boldogulok!
Két nap múlva karácsony. Ennyi idő alatt kényelmesen elvégzi a teendőit. Először is elpakolássza a
gyümölcsöket, hűtőszekrénybe teszi a disznótorost, majd bekapcsolja a két nagy utcai szobában is a
konvektorokat, hogy jól átmelegedjenek a falak, mire megérkeznek a vendégek.
Felhők mögé bújik a nap. Világot gyújt az idős asszony. Alaposan kezet mos a fürdőszobában,
előveszi a patyolatfehér kötényét, mert mindig abban süti a süteményt, majd nekilát a mézes
tésztájának elkészítéséhez, amit betesz a hűtőbe. A linzer összeállítása sem tart sokáig. Az is a hidegre
kerül. Ránéz a faliórára. Dél múlt öt perccel. Ma még nem evett egy falatot sem, nem csoda, hogy
megéhezett. Sebaj! A bejglit kelt tésztából készíti. Felforral egy liter tejet, a felébe cukrot tesz, hagyja
kicsit hűlni, később majd abba morzsolja az élesztőt, a másik feléből pedig tejbegrízt készít, amivel
elverheti az éhségét.
Megszólal a kapucsengő. Ugyan ki keresheti? Előzetes egyeztetés nélkül még a szomszéd sem jön át.
Sebtében kezet mos, leveti kötényét, utána megy kaput nyitni.
- Csókolom, Keresztanya! - üdvözli Dórika, kezében nagy masnival átkötött hatalmas dobozt
szorongatva.
Dezsőke a kocsi csomagtartójában matat, végül egy kisebb csomaggal a hóna alatt lezárja az autót.
- Csókolom a kezeit, Márta néni! Én javasoltam Dórikának, hogy ne szóljunk előre a
látogatásunkról, úgyis csak beugrunk, és megyünk tovább Péterékhez, Párizsba!
Ökölbe szorul a háziasszony gyomra, még bele is sápad, de igyekszik házigazdához méltón fogadni a
látogatókat.
Kínálja őket kávéval, üdítővel, bolti süteménnyel, és máris előveszi a disznótorost, ami fél óra alatt
megsül a sütőben, csakhogy a vendégek tiltakoznak.
- Keresztanya, csak kávét kérünk! Emlékszik, mit ígértem? Hogy nem fog egyedül
karácsonyozni! Hoztunk ajándékba egy kiskutyát, élelemmel, etető tálkával és vesszőből font,
3
kipárnázott fekvőhellyel együtt! Tessék kibontani a dobozt, abban motoszkál! Hógolyó a
neve! Sajnos nincs törzskönyve, mert a bichon bolognese mama félrelépett. De nagyon
aranyos kis jószág!
Dórika egyre csak mondja a magáét, hogy a fiáék nem tudnak hazajönni, nem is ildomos féléves
gyerekkel utazgatni, inkább meglepetésként ők mennek ki hozzájuk, félúton egy éjszakát egy
panzióban töltenek, mert Dezsőke elfárad a hosszú úton, egyébként sem kell sietniük, mert időben
odaérnek.
Milyen időben? Hiszen nem is várnak! - replikázik magában Márta néni, elmorzsolva a szeméből
kipottyanó könnyeket, majd kiveszi a dobozból és magához öleli a hófehér, izgalmában remegő
szőrpamacsot. Gyengéden simogatni kezdi a kis jószág hátát, az pedig befúrja fejét a könyöke alá.
Megnyugszik a gyapjú szvetter melegében. Elmúlik a remegése, sőt, a farka legyezésével jelzi, hogy
végre minden rendben van. A háziasszonyi teendők elvesztik fontosságukat, mert Hógolyónak
szüksége van új gazdája kényeztetésére.
- Dórikám, lefőtt a kávé, kérlek, szolgáld ki magatokat! Tudod, hol tartom a tejport és a cukrot?
A kávéspoharakat ott találod mellettük. Légy szíves nekem is tölts egy fél adagot!
Összefutnak Dezsőke homlokán a ráncok. Forró és ínycsiklandozó a frissen készült kávé illata, s
legalább öt perc, mire megihatják, pedig mielőbb indulniuk kellene, mert nem szeretne éjszaka
vezetni. Ráadásul Márta nénit éppen süteménysütés közben találták, így meg sem kóstolhatják a
megszokott szeretett, finom diós mézesét és vastag töltelékkel ducira hizlalt bejglijét.
Márta néni - jobb kezében Hógolyóval - bemegy a legbelső szobába, ahol már ott áll a feldíszített
másfél méteres karácsonyfa és kiveszi alóla a családnak szánt ajándékokat.
- Sajnálom, hogy nem töltjük együtt a karácsonyt. Vigyétek el az ajándékokat, tegyétek a
karácsonyfa alá. A legnagyobb csomag a Péteréké. Kellemes ünnepeket, gyerekeim!
Rövid búcsúzkodás után az új családtaggal együtt kikíséri a vendégeket. Épp csak elindulnak, amikor
a sarkon befordul a szirénázó mentőautó. Vajon a szomszédasszonyáért jön?!
Megcsörren zsebében a mobilja:
- Csókolom, Márta néni! Nagy kérésem lenne!
- Mondd, fiam, hallgatlak!
- Átvihetném Zizit? Vigyázna rá Márta néni holnap délutánig? Most visszük mentővel Ildikót a
kórházba és Anya csak holnap tud eljönni!
- Semmi gond, Ferikém, szeretettel várom a kislányt!
Somolyog orra alatt az idős asszony. Milyen udvarias a szomszéd, pedig biztosra ment, mert fél perc
múlva máris hozza Zizit, az összekészített hátizsákjával együtt, benne váltó ruhával, pizsamával,
fogkefével és az alváshoz szükséges játék mackóval.
A hároméves kislány és a hathetes kutyagyerek között fél perc alatt eltéphetetlen barátság szövődik.
- Nem vagy éhes, Zizikém?
- Hógolyó is velünk eszik?
- Természetesen! Mi tejbegrízt eszünk, ő pedig tejecskét kap.
Nehéz eldönteni, melyik gyerek a falánkabb.
4
A könnyű ebéd után Márta néni módosítja teendőit. Először is felkészíti a tűzhelyre az orjalevest, majd
Zizivel közösen kicsomagolják Hógolyó fekhelyét.
- Gyere, kislányom, ebéd után aludjatok egy nagyot Hógolyóval. Addig én elkészítem a
vacsorát. Húsleves lesz, csigatésztával, főtt hús meggymártással és nagy kerek mézesek,
amiknek a közepén fél diószemek lesznek. Jó lesz, aranyom?
- Én a lekváros palacsintát szeretem! - néz fel az asszonyra a kislány. - És Hógolyó is az kér!
Hol fogunk aludni?
- A belső szobában. Nálam már járt a Jézuska. Meglátod, mekkora karácsonyfát hozott.
- Nekem is van alatta ajándék?
- Lesz, kicsim, mire felébredsz.
- Anya mindig olvas nekem mesét. Te is olvasol?
- Persze, Zizi! Csak keresek egy mesekönyvet.
Az egyszemélyes felnőtt háztartásban ritkán találni kislányoknak való könyvet. Úgy emlékszik, Milne
Micimackóját olvasta annak idején Péternek. Meg is találja a komód legalsó fiókjában, a fából készült
Markl építőjáték és az ökölnyi kopott gumilabda társaságában. Megörül az idős asszony, megvannak
a karácsonyi ajándékok!
- Gyere, kislányom, vedd fel a dzsekidet és a cipődet. Tíz percre kivisszük a kertbe Hógolyót,
had fusson, utána kezet mosunk, megmosdunk és mehetsz aludni.
Fél óra múlva Márta néni betereli a futkározástól elfáradt gyerekeket a belső szobába. Zizinek nagyon
tetszik a hatalmas franciaágy. Elhelyezkedik a közepén, magához öleli mackóját és nyakig
betakarózik a vastag, puha pléddel. Bezzeg Hógolyó egyre csak ott táncol gazdasszonya lába körül,
kicsit vinnyog is, hogy felhívja magára a figyelmet. Nem tehet mást, mintsem leül a fotelbe, ölébe
veszi a kutyagyereket, aki összegömbölyödve hamarosan elalszik. Halkan olvassa a mesét, ám a
harmadik oldal után Zizi egyenletes szuszogását hallván, leteszi a könyvet és Hógolyót óvatosan a
fonott kosarába fekteti. Visszamegy a konyhába. Nyitva hagyja maga után az ajtókat, hogy meghallja a
gyerekek mozgolódását. A tűzhelyen gyöngyöző orjaleves kellemes illata lassan betölti az egész
lakást. Később úgyis utána kúszik a palacsintáé. Begyújtja a sütőt. Egy karika kolbászt és hurkát is süt,
néhány szem krumplival, elvégre ma ünnepi vacsora lesz a vendég kislány és az új családtag
tiszteletére. Előbb azonban, mielőtt elfelejtené, gondosan becsomagolja és a karácsonyfa alá teszi az
ajándékokat, Zizinek az építő játékot, Hógolyónak pedig a labdácskát. Ők hárman, ma ünneplik a
karácsonyt. Kristálypohárból isszák az üdítőt. A szeretet nincs időponthoz kötve, mert az a
legszürkébb dolgos hétköznapot is képes bearanyozni. Vacsora után a Márta néni bekapcsolja a
karácsonyfán a fényfüzért. Megfogja a kislány kezét, másik karjában magához öleli a kiskutyát. Felnéz
rá Zizi és cérnavékony hangocskáján elkezdi énekelni az óvodában tanult karácsonyi éneket.
Másnap délelőtt tíz óra körül Dórikáék megérkeznek Párizsba. Hosszan szól a csengő Péterék
lakásában. Végül a mellettük lévő lakásból kinéz a szomszéd, majd kinyitja az ablakot:
- Nincsenek itthon! Tegnap Marseille-be utaztak, Mireille szüleihez! Ott keressék őket!
Mit sem tud erről Márta néni, épp a negyedik tepsi süteményt veszi ki a sütőből. Elébe perdül Zizi:
- Kihűlt már mézes? - kérdi tőle csillogó szemmel - Hógolyó már szívesen megkóstolná!