Silánypolgár
Írta: Varjú Zoltán
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 288
Silánypolgár
Változó világfájdalomban élünk. Félünk,
Gyermekeinknek jövőképtelensége, vége –
Véges. Kérges szívű félistenek röhögnek.
Köhögnek. Krákogva ömlengik magukból
Napvilágra az ifjúság sorsát farzsebükbe
Rakottan. Aszottan bámulva tükörképük –
Végük. Végünk van, tudják. De valahogy
Mégis, békanyálköpetbe bújt álmaikban
Térnek vissza-Taszító reinkarnációjuk
Klónjaiként. Egyébként, kit érdekelnek?
Tökéletes a másolat. Embernek látszó
Tárgy csupán. Lazán, na és könnyedén
Irányítható bábsarjadvány: - Biodroid.
Humanoid. Kedvtelenül és nemtelenül
Gondolkodó-gondolkodásra képtelen. –
Végtelen szürkeség. Uniformizálódott
Komfortot igénylő lény. „Silánypolgár”.
Kinyomtam a tévét, hányingerem lett.
Struccbadugott homokot mutogatnak,
Közönséges, közönységes öleléseiket.
Marhákat taglóznak le homloklebenyük
Mögött. Fölött. Mellett. Alatt. Alvadt
Vér szárad rá a szócsövekre és kezekre.
Mit bánják, csak szóljanak a szólamok,
Megunt rigmusok, a csatornabűzben
Született izmusok. Enyhe öklendezés.
Mosoly. Szájtörlés. Levont konklúzió:
Ez is kijött belőlem, mínuszos vagyok
Már megint. Állandóan kell valamim,
Vagy belőlem. Röhögés. Idétlen vigyor.
Szigor. Szigorúan bizalmas kacsintás.
Össze- meg vissza. Keserű poharam
Nedűjét a lelkem issza, az íze halálos:
Friss, üdén zöld, narancsos és banános,
Ingyen ebédes, kalácsos. Gyomorforgató.
Megcsillannak a megolvadt sarkok a
Szobám derékszögeiben. Derék dolog.
Süt a nap. Árnyékában füröszti meg a
Hűs-ölés, kihűlttestű földimaradványait,
Mielőtt vízszintre döntené az exkavátor.
Végképp eltörölni mindent. Rekultiváció.
Helyreállítás. Irányított elmeháborítás.
Bátorítás. Bátorkodnak bármit tenni;
Inni. Enni. Venni. Csenni. Elvenni – Ennyi.
Néha adni, legyen mit újra visszavenni.
Az élet nem játék. Túlélési ösztönvezérlés.
Plusz, valami más, igazi életeszencia.
Szeretetvágy. Adni-kapni. Reprodukció.
Talán nem? Nem tudom. Tényleg ennyi?