Oscar Wilde: Keats sírja
Írta: Gyöngyös Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 369
Oscar Wilde:Keats sírja
Méltatlanságtól s kíntól szabadon,
Isten kék fátyla alatt nyugszik ő.
Új vágyakból rabolta az idő
legifjabb mártírként fiatalon,
akár Sebestyén, hirtelen halón.
Sírjánál ciprus, tiszafa se nő,
csak a szelid, harmatot könnyező,
örök-virágzó lánc a hamvakon.
Óh, legbüszkébb szív, kínban megszakadt!
Mitylene óta nincs édesb ajak!
Angliának költő-festője vagy!
Bár vízre írták neved, megmarad:
Könnyem emléked épp úgy öntözi,
mint fáját Izabella könnyei.
2009 12 19
The grave of Keats
Rid of the world's injustice and his pain,
He rests at last beneath God's veil of blue.
Taken from life when life and love were new
The youngest of the martyrs here is lain,
Fair a Sebastian, and as early slain.
No cypress shades his grave no funeral yew,
But gentle violets weeping with the dew
Were on his bones an ever-blossoming chain.
O proudest heart that broke for misery!
O sweetest lips since those of Mitylene!
O poet-painter of our English Land!
Thy name was writ in water -- it shall stand:
And tears like mine shall keep thy memory green,
As Isabella did her Basil-tree.
Rome.