Művésztelepi anziksz: Bohémélet
Írta: Bánfai Zsolt
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 290
Művésztelepi anziksz: Bohémélet
Kávéillat és mély bíbor lebben a teremben.
Bársonykötésben a könyvek, zöld könyöklő posztó
az íróasztalon, halvány csillárfény keveredik
a hangjegyek diszkréten halk melankóliájába. Ez itt
tulajdonképpen az én szobám. A sarokban új festményen
dolgozik Renoir, Bach a via dolorosa másfél kilométerét
járja újra (és újra), hogy minél hitelesebb lehessen
a Passió, mit komponál. A francia szalonban gardedámok
önfeledt csevegése. Erkélyem innovatív, mondhatni
talán avantgard, itt Delacroix rendezett be éppen egy kisebb
lovardát, hol most is elszánt türelemmel csitítgatja
villámlástól megriadt lovát. Éjszaka lehet, talán hajnalodik
már. A konyhában orosz realisták pipáznak. Teafüvek
áznak, kellemesen duruzsol egy óezüst szamovár. Az
ablakból a Cseresznyéskertre látni. Kissé odébb, a spájzban
a beszerzett élelmiszerek ÁFÁ-s számláit vizsgálja egy revizor.
A fogason Gogol nedves köpönyege lóg, hisz sietve jött
az esőben. Fölötte Van Gogh kalapja pihen.
Debussy a holdfényes tengerről érkezett, Puccini Pillangó
kisasszonyt öleli a pamlagon. Madame Tussauds panoptikumot
rendezett be a kisszobában. Macbeth hiába kopogtat, a véres
jelenetek elkerülése érdekében Shakespeare nem kapott
meghívót. Az irodalmi szalonként működő nappaliban
Petrarca szonettjeit olvassa fel, Villon balladákat, majd
elsiet, hogy le ne késse reggeli kivégzését.
Időtlen társaság ez, nem tudni, ki honnan származik.
Bohém időutazók. Bohém élet. A fürdőszobában
a haldokló Mimi egy utolsó áriát énekel. Vincent megérzi
a pipafüstöt és a konyhába siet, hogy Csehov
kérésére napraforgókat fessen az asztali vázába.
(Megjelent az Előretolt Helyőrségben, 2020.06.09-én.)