Mintha ott ülnék a beszélgetőasztalnál
Írta: Payer Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 457
Mintha ott ülnénk a beszélgetőasztalnál
Udvarhelyi András remek kérdései életszerűvé teszik az irodalmi életet. Élmény olvasni. Rokonszenvessé teszi interjúalanyát, az olvasó szinte maga előtt látja, mintha ő is ott ülne az beszélgetőasztalnál. Udvarhelyi András erőssége, hogy ezt a nyelvi helyzetet meghitt élethelyzetté varázsolja, emberséggel tudja átsugározni.
Beszélgetőtársa, Király Lajos. Az ő felfogásában a költészet olyan személyes vallomás, amely a nyilvános, közérdekű beszédhez tartozik, valamilyen közösséget képvisel. Az ügy, a feladat a fontos, a morál és politika viszonyában alakul ki a versben megszólaló költő alakja. Király Lajos esetében a közösséghez való tartozás és képviselet az elesett, nincstelen, szegény, emberekhez való odatartozást jelenti, értük akar szót emelni. Baranyi Ferenc, Csepeli Szabó Béla költői világával rokonítható az ő költészete. Figyelemre méltó a költő optimizmusa. Hisz a lét értelmében és a boldog életben. Semmi komor egzisztencializmus, semmi világvégi hangulat. Nem fél a halától. Elodázható az elmúlás a másokért való életfeladattal. Hisz az igazságos társadalomért vívott küzdelemben. Szerinte az emberi közösségért való áldozatos élet a végzet, a halál hatalmát is lebírja.
Ezek a nagy kérdések a napi gondok, betegségek, megélhetési feladatok megbeszélésének tükrében merülnek fel. Ennek a tartalommal telt közegnek remek beszélgetés-dimenzióját teremti meg Udvarhelyi András.
Így lesz barátian életszerű és komoly tiszteletteljes az interjú.