Második Szonett

Írta: Acsai Roland


Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 422



Második szonett
(Ferencz Mónika rímeire)
 
Itt van ez a fűszál, e nyüzüge,
ahogy magát megadón a szélbe dől,
mert nem és nem futhat el a szél elől,
De a maradásra sincs ürügye.
 
Mit az ősz mutat neki, egy füge,
ha majd elszárad, mint egy tölgyfa, kidől,
Ennyi marad majd abból is, akiből
semmi nem lehetne épp nélküle,
 
Csak az a sok szik, sok só, sok hó, fehér.
Mint madarász, akit egy madár fogott,
mint sok levéleszemét között a levél.
 
És nem mindegy az, hogy halott, vagy holott,
amikor egy fűszál is szálást cserél,
és alatta a föld fényesre kopott.