Írta: Zsefy Zsanett
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 345
közel s távol az idő kerekében
az ég tüzel a láz a földre nő
a felhők akár elhajított kő
a föld fejére hullnak s mint nyilak
átdöfik hiába maszk sisak
az ember ül falak közt egymaga
bent és kint tömény halál szaga
nem szól mobil nem mozdul a kilincs
magány lesz a lelkeken bilincs
startra készen a halál dőzsöl itt
az angyal-kürtök hangja már avítt
s az ember lassan elveszti hitét
isten tudja mekkora a tét
az ember ül s a kilincsre mered
csak múltja van jövőn nem képzeleg
időszikrákként pergő életek
vihart kavarva sebet ejtenek
hol föld az éggel titkon paroláz
kereszt nő lassan minden ház falán
a szemek helyén fekete lyukak
s napküllők közt csak elgörbült utak