Királylány és királyfi
Írta: Beke Borbála
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 342
Királylány és királyfi
Végül letérdelt a fiók elé. Kitalálta, hogyan legyen az este.
Hatalmas fiók volt, olyan igazi mindent elnyelő, tele ágyneműkkel. Könnyű paplanok, párnák, kicsik és nagyok. Fájós derekat megtámasztó kemény háromszög alakú szivacsok és huzatok, színes, kockás, halovány egyszínű és tarkabarka. A puha takarók már nem is fértek ide, azokat a széles ágy végére halmozta fel és a kanapéra, szeretett beléjük burkolózni.
Itt voltak a hálóruhák is. Pólók, pizsamák, hálóingek. Azok között keresett most.
Kéz kézzel húzta ki a nehéz fiókot és beletúrt. Nem is kellett belenéznie, a kezével kutatott csak, csúsztatta ide-oda a nagy puhaságban, pamut, vászon, krepp, mindenféle anyagot végigsimított a keze. Végül hátul, a jobb oldali hátsó sarokban megérezte azt, amit akart. Ujjai közé szorította és kihúzta.
Felállt a fiók elől, kéz kézzel a magasba emelte a zsákmányt. Lágy esésű finom anyag, egy vörös csipkés és egy fáradt rózsaszín, ez utóbbi olyan színű, mint a bőre, ha felveszi, szinte mintha nem is lenne rajta semmi. Két selyem hálóing. A bordót visszaejtette a fiókba, a másikat a hóna alá csapta.
A fürdőszobában a mosdó melletti kosárkából elővette a gyöngyös hajcsatot és bement a gyerekszobába.
A kicsi fiú már a fotelben ült, rajta a királyfi jelmez. Februárban varrta neki a fölsőt, sötétkék selyem paplanhuzatból, farsangra. Aranyszegély díszítette, hátán lovagi címer. Volt hozzá papírkorona is és kard, kartonból kivágott, alufóliával bevont remekmű. Hogy örült neki, milyen büszke volt hollófekete hajú, kék szemű kisfia! Most is csak úgy ragyog az arca, hogy új játékra készülnek.
Kezdett már sötétedni, szorított az idő. Még fel kell öltöztetnie a királylányt.
Csipkés ujjú, fehér pamutpulcsit adott rá, arra a hálóinget. Elmosolyodott. A kicsi szőke királylánynak földig ért a selyemruha. Mert hiszen az volt. Nem hálóing, dehogy! Csodás, előkelő királykisasszony ruha. A vékony spagetti pántokat a kapcsokkal kiengedte egészen hosszúra, így egyenként masnira tudta kötni a kicsi lány vállán. Így éppen a hónaljáig ért a ruha, lent pedig bokáig. Tökéletes.
Vékonyszálú puha haját megfésülte és beletette a gyöngyös csatot, feje tetején összetűzve a szőke tincseket. Ezzel megvolt a fejdísz is.
Gyorsan beszaladt a hálószobába, fiókos ékszerdobozából elővette egyik hosszú gyöngysorát és a kicsi királylány nyakába tekerte. Kész is.
Együtt mentek ki az étkezőbe. A szekrényből elővette a gyertyákat, a polcokról pedig összeszedte a tartókat. Az ezüst ötágú elég súlyos, ezt viszi majd ő, hosszú szálak vannak benne mindig. De volt kétágú és háromágú gyertyatartó is, úgyis mindig ácsingóztak utána, most majd vihetik. A gyertyák között voltak félig égett csonkok is, ezeket még korábban tette el, most igazán jól jött. Három piros a királylánynak, kettő zöld a királyfinak.
Már bekúszott a sötét homály a házba, alig látott, ezt nem szerette, gyorsan meggyújtotta hát a gyertyákat. Először az ötágúban, aztán a másik kettőben. A könyvespolc szélére, ablakpárkányokra, konyha pultjára kitette már korábban a mécseseket, most ezeket is végigjárta, végül majdnem húsz kicsi fény villódzott. Meleg, sárga fény öntötte el a nappalit és az étkezőt.
Rápillantott a gyerekeire. A gyertyatartóik még az étkezőasztalon, a lángocskák tükröződtek amúgy is csillogó szemükben, arcukat megfestette a játék várakozó izgalma. Leguggolt eléjük, magához húzta őket, ujjai hegyével végigsimított a puha pofikon és mélyen magába szívta selymes hajuk ártatlanság-illatát. Gyors pillantást vetett ki a kertbe, besötétedett már, az ablaküvegeken tükröződtek a bent táncoló kicsi fények. Éppen időben készültek el. Kicsit kiengedett benne a feszültség.
Aztán felállt, a gyerekek kezébe adta a gyertyatartókat és megfogta ő is a magáét.
- Felséges királykisasszony és királyfi! Eljött a fürdő ideje! Kérem, kövessenek és nagyon ügyeljenek a gyertyákra! - hajolt meg előttük komolykodva, majd elindult elől. Lassan ment, óvatosan, hogy nyugodtan tudjanak menni utána, előkelő megfontoltsággal, ahogy az illik egy király gyermekeihez.
Két lépés után hátrapillantott.
Lélegzetüket visszafojtva, szemüket az imbolygó kis fényekre szegezve tipegtek mögötte a gyermekei. A gyertyák lobogó fáklyák váltak, az előszoba széles palotafolyosó lett, oldalt lovagi páncélok állnak és szolgálók hada várja őket a fürdőben.
Összeszorult a torka, ahogy nézte őket. Mögöttük egészen sötét volt az étkező, csak a nappali mécsesei adtak némi fényt. Végigmentek, illetve dehogy mentek, végigvonultak a hosszú előszobán, s a végén, a tükör előtt megálltak. Belenézett. Soha szebbet uralkodói sarjakat, mint ők itt ketten!
Előkelően és fenségesen átsétáltak a hálószobán, be a sötét fürdőbe. A mosdó melletti pultra mindhárman letették a gyertyatartókat, a tükör megsokszorozta a fényt. Bedugaszolta a kádat, habfürdőt öntött az aljába és megindította a meleg vizet. Amíg a kád telt, a kicsi fenségeknek segített levetkőzni. Hosszú pancsolás következett, többször is utána töltötte a vizet, amikor már kihűlt.
A fürdés után a gyerekszobában óvatosan, szépen kisimítva, a két kicsi szék háttámlájára terítette a pompás ruhákat. A királyi gyermekeknek is meg kell tanulniuk a rendet, ugye.
A nagy gyertyatartót kivitte a nappaliba, az öt gyertya nagy fényt adott, most már ott világítson. A mécsesek is égtek még.
- Anya, ez nagyon jó volt! Holnap nap is játsszunk ilyen királygyerekeset! - néztek rá a gyerekek lelkendezve, már az ágyukban fekve, amikor visszament hozzájuk. Ő a torkát köszörülte, szaporán pislogott párat és nem szólt, csak mosolyogva bólintott.
A gyertyák táncoló fénye bűvölően különös képeket varázsolt a falra. Királyos mesét mondott nekik, ahogy kérték. A királykisasszonnyal és királyfival különös módon éppen az történt, ami velük is ezen a napon, csak éppen a játszótér helyett ők a palota kertjében homokoztak, az étkezőasztalukon száz gyertya égett, arany tálból vacsoráztak és ezüst kádban fürösztötték őket este.
Megszerették ezt a játékot, napokig ez volt a kedvenc.
A harmadik napon újra elővette a varrógépet, és a királyfi hosszú, aranyszínű palástot kapott, éppen olyat, mint a kanapé sarkában terpeszkedő párna huzata, a királykisasszony pedig új öltözetet, mert úgy illik, hogy ne csak egy legyen. Bordó, csipkés, bokáig érő, spagetti pántos volt az új ruha.
A meglévő készletből a gyertyák és mécsesek hat napig bírták.
Ez idő alatt minden este, amikor már egészen sötét volt kint, bent palotává változott a házuk és ők libasorban, gyertyákkal vonultak végig a házon, mentek a hálószobán át a fürdő felé. Kicsit borzongtak ugyan, de élvezték, ahogy a sötét helység kivilágosodik a gyertyáktól.
A királykisasszony és a királyfi ügyesen vitte már a gyertyatartót. Megnyugtatta őket, nem csak azért mennek lassan és óvatosan, hogy a viasz ne csöpögjön le, nem. Hanem azért, mert egy uralkodó sosem siet, még ha egészen kicsi, akkor sem.
A gyerekszobában a falon táncoló árnyékokról és királyi gyermekekről szóltak a hosszú mesék ezeken az estéken.
Egy hétig csak ezt játszották.
Pedig a csekket ekkorra már befizette.