Illúzió
Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 148
Illúzió
„A valóság a lélek, az illúzió a világ”
(Pilinszky János)
(Pilinszky János)
1.
Mint halkuló reményt
tápláló rend,
mely csak néha adatik meg,
saját világom körülfonja
a valóságot, mely
bennem termett.
Sem álom, sem valóság -
csupán ízek;
fájdalom, öröm, szerelem, vádlás
csöndbe tömörül szívem körül,
szemem ég csak -
két fakó lámpás.
2.
Nézd! Már jön a gúnyos éjjel!
Vihar kél, és csillag rezzen…
sötét úton rémek gyűlnek –
ordítanak százan, ezren.
3.
Új csend feszül. Fáradt reggel
magány kiált, tücsök zizzen,
ráncaidban szépség bújik,
kezed szeret, kezed ölel.
Puhán fogva égő arcom,
szemed nevet, könnyes álom
- te világod, én világom-,
puszta létünk: dac halálon.