Írta: Szecsődy Péter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 297
Hivatott, de nem választott
Láttam színről-színre, s nem tudtam, hogy látok,
ettem ízről-ízre – éhem volt az átok.
Megálmodtam, aztán el is felejtettem,
bármi körülöttem, Isten itt van bennem.
Verték hát a szöget a jobbik kezembe,
nem fogok már tollat, nem írok majd este.
A balik kezembe a vasat beverték,
karóra szögeztek, lábamat szögezték…
Aztán haldokoltam rettenetes kínban.
Nem volt nyálam nyelni, rossz ecetet ittam.
Meghaltam, temettek, s harmadnapra testem
más lelkével támadt. Örök halott lettem.