Hadd lehessek máshol
Hadd lehessek máshol
Szomorkás kéjesen arcul üt a hajnal
álomtalan képek tobzódnak szemembe
farkasszemet nézek vaksi néma fallal
ne is válaszoljon legalább nekem ne
bánatom súlyosabb mit álmom elbírna
fájó teher lettem magamnak másnak is
biankó csekkre írt sorsom már megírva
nem várok keveset, nem kérek százannyit
elfutnék messzire hadd lehessek máshol
kavicsként merülnék tenger legaljára
napon felszáradnék mint a forró zápor
érett kalász lennék nyáron aratásra
vagy csak átsejlenék épp a létezésen
Apaté csalóka ködfátylába festve
tűnő árnyként járnék hol földön hol égen
nem találna a nap sem a holdas este
csak a fák lássanak és a kerge szélben
könnyeit hullatva kísérjen az élet
minden csepp rám hulljon folyóvá emésszen
benne feloldódjak, törjek vízesésben
sodorjon messzire hol a nihil arat
ahol nem fáj semmi alszik a gondolat
s békén engedhetem elveszni magamat
engedhetem békén elveszni magamat…