Fáziskésés

Írta: Varjú Zoltán


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 278



Fáziskésés

Agyonvágta a bioáramütés. Agyhelyen
eszmélt a légüres tér. Pecér vagy pucér?
Mit tudom én, talán a homloklebeny
mögött rejtekezik a meztelen értelem.
Onnan hivalkodik a szó, sakáltorkú
mondatokba sűríti önmagát: -
....................... Exhibicionista?..............
Mit tudom én, amúgy sem érdekel,
lágy erőszakot teszek veled. Érzed? -
...ahogy fáj? Szem, száj kitát, süket
fül hallgatózik, kezek karolják a mos-
datlan lelkeket. Mint az egyszer-egy,
pont olyan. Nem kell, hogy értsd!
Nem kell, hogy szeresd. Biflázd be.
Mantraként üvöltsd tele a hófehér
papírlapot – szennyezi a facér elme-
háborodás. Társát keresi az őrület,
ketten legyenek együtt, egyedül.
.......................Társas magány?.............
Mit tudom én, milyen arány aránylik,
aránylag nem kevés az, ami túl sok.
Pont elég hiányérzetet okoz az össze-
tartozás valahová. Valakinek. Valahol.
Megalvadt véraláfutásban, vérömleny-
félét szimatol a vérrögöket kereső.
Véréramba bújik, percek közé, a stroke.
Ha itt az idő, megérkezik. Kicsit lassú
lesz a zsibbadás felett az arcizom.
Fittyet hány sugárban a legbenső én‘,
váladékot öklendez belőlem felfelé
a ragyogás, a vakító fény. Fáziskésés.
..................vagy mit tudom én............