Fárasztás
Írta: Molnár Jolán
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 209
Fárasztás
egy végállomáson vegetálok
úgy hasad a fény ahogy képzelem
a vágányok köze fekete árok
árnyékom térköveken lép velem
próbálom elfogadni a csended
a vonattal forduló sínsikolyt
a várással behorpadó mosolyt
mire megjössz el kéne menned
kint szivárog a köd fehér csapda
ölelkezünk vércse karmom vájom
megcsapolsz mintha bort vernél csapra
integetek hogy valami fájjon
félmosolyod ha lehervad végül
száj szélén a szót ügyesen kend el
szilva a fájás bőre kikékül
összetöpped a húsa a csenddel