Emlék-verseny

Emlék-verseny

Hangosbemondó: Mindenkit üdvözlünk Pálszenttorzsán a Béltálasi Salamon
emlékversenyen! Kérjük a résztvevőket, hogy rajtszámaikat tizenkettő óra tíz percig vegyék át
a regisztrációs sátorban! A verseny pontosan tizenkettő óra tizenöt perckor, Béltálasi
Salamon, egykori kenu-bajnokunk emlékezetes, csíkugori futásának kezdő időpontjában fog
elrajtolni. Az autóbuszok a csíkugori Táj- és Faluháza előtti térre szállítják a kísérőket és a
feladott csomagokat, amelyek átvehetők a kiosztott karszalagoknak megfelelő színű sátraknál.
Kérjük a tisztelt résztvevőket, hogy futásuk során Béltálasi Salamon emlékének adózva,
bajnokunk kedvenc virágát, egy szál szegfűt tartsanak maguknál, melyet önkénteseink
osztanak szét önök között a rajtzónában. A virágokat a célban található „Béltálasi Salamon
átugorja a kapálózó szalmabálát” című szoborcsoport előtt, tiszteletüket leróva helyezzék el!
A verseny során az egyes kereszteződéseknél, útelágazásoknál frissítő- és váltópontokat
helyeztünk el, ahol hős bajnokunk életének szakavatott ismerői mutatják a helyes irányt a
tisztelt résztvevőknek.

***

Riporter: Milyen érzés részt venni egy ilyen jelentős megmérettetésen?
Versenyző: Jó jó! Szenzációs a hangulat! Alig várom, hogy végre elkezdjük!
R: Egyedül vágsz neki a harmincöt kilométernek?
V: Nem nem! Még négy haverom is eljött. Velük a váltópontokon fogunk ütközni.
R: Azért ez nagy teljesítmény még így is, hogy csupán a táv egyötöde lesz a tiéd.
V: Igen igen! Rá is készültünk rendesen. Akár kétszer ennyit is lefutnák’! Olyan bika
kondim van.
R: Egyébként tudod, hogy minek a tiszteletére rendezik meg ezt a verseny?
V: Aha aha! Aszongyák’, Béltálasi Salamon huszonegy évvel ezelőtt, ezen a napon indult
ugyaninnen kísérletképpen. Felkerekedett és lefutotta.
R: A rajtszámod a 2231-es, netalán a jelentőségét is ismered ennek a számnak?
V: Ja ja! Azt is ’szongyák, hogy Béltálasi Salamonnak ez volt a szerencseszáma!
Hangosbemondó: Kérem a versenyzőket, hogy sorakozzanak fel a rajtvonalnál! Öt perc
és eldördül a rajtpisztoly!

***

Riporter: Polgármester úr! Engedje meg, hogy gratuláljak a kiváló szervezéshez! Több
ezren jelentek meg a rajtnál. Gondolja, hogy rekordok fognak megdőlni, legalábbis ami a
részvételt illeti?
Polgármester: Köszönöm! Nagyon kitettünk magunkért, azt meg kell hagyni. Valóban
közelítjük a rekordot. Több, mint két évtizede vagyok polgármester, de ennyi embert még
sosem láttam. Számokat egyelőre nem tudok mondani, de bizakodó vagyok.
R: Habár nem mérettetem meg magam, ám olyan hangulat fog el, mintha az olimpiai
faluban lennék. Bajnokként bánnak minden résztvevővel?
P: Természetesen. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy aki ezt a távot teljesíti, máris
bajnok lesz. A másik, hogy Béltálasi Salamonhoz olyan szoros kapcsolat fűz, amelyet
aratógép sem tud elvágni. Mintha családtagom volna. Nagyon közel volt hozzám egykor.
R: Ilyen kapcsolat mellett nem titok, hogy a bajnok nevével fémjelzett verseny egyik
célja a bármilyen fogyatékkal élők támogatása. Ha jól tudom, az ön lánya is e támogatottak
között szerepel.
P: Nem titok egyik sem. Sőt, köztudott, hiszen még külön versenyszámot is szerveztünk
a mozgási fogyatékkal élők részére. Szívemen viselem az elesettebbek sorsát, ezért voltam,

vagyok legfőbb kurátora a Rászorulók Igazságos Támogatásáért Alapítványnak, amely már
kettő évtizede eme verseny bevételeiből támogatja a fogyatékkal élőket.
R: Ez igazán nemes. Gondolom, csupán véletlen, hogy az ön lánya is éppen Rita, mint az
az alapítvány nevének kezdőbetűiből összeolvasható.
P: Teljes mértékben véletlen. Ez az elnevezés annyira megragadott. Nem tudtam
elengedni. Még az unokámat is Ritának hívják, az anyukája után.
R: Sokan szorulnak alapítványi juttatásokra?
P: Szerencsére a faluból csupán három embert érint, köztük a lányomat és az unokámat.
Azt kívánom, ez maradjon is így! – megcsörrent a mobiltelefonja, rövid hallgatást követően
felindultan szólt bele. – Mi az, hogy nincs meg? Kerítsék elő azonnal! Nem olyan nagy ez a
település! Tegyék tűvé érte!
R: Valami gond akadt, polgármester úr?
P: Múlandó probléma, bár bosszantó. Az egyik gondozottunk elkalandozott valamerre,
reméljük gyorsan megtalálják.
Hangosbemondó: Felhívjuk a tisztelt kísérők és érdeklődők figyelmét, hogy az
autóbuszok a csíkugori Táj- és Faluháza irányába öt percen belül indulnak a Főtérről!
Tájékoztatunk minden kedves rászorulót, hogy a buszok akadálymentesítettek.

***

Riporter: Következő riportalanyunk egy kedves, rikítóan piros pólót viselő, középkorú úr
kerekesszékben. Magányosan üldögél a térről kivezető utcácska mellett, az úttest szélén és
fátyolos szemmel nézi az elhaladó futókat. Elnézést Uram, hogy megszólítom!
Megkérdezhetem, hogy ön kinek szurkol?
Tolókocsis férfi: Jaj, fiam! Nem szurkolok én senkinek. Csak kijöttem ide, mert mintha
szólítottak volna.
R: Nagyon sok név elhangzott itt a mai nap során, de talán egy, Béltálasi Salamoné
másoknál sokkal többször. Ön nem gondolta, hogy teljesítené a távot a
mozgáskorlátozottaknak rendezett kategóriában e nagy sportember emlékére?
T: Magunk között szólva nem szerettem volna. Soha nem éreztem magam nagy
sportembernek.
R: Tudja, hogy itt nem csak sportemberek vannak? A bajnok neve önmagában elegendő
sokaknak ahhoz, már két évtizede, hogy a verseny vállalására adják a fejüket. Látom, meg is
könnyezi az elhaladókat!
T: Könnyezi a rosseb’, nem látok az allergiától! Amúgy a bajnok nevével nem rendeznék
versenyt. Ha más is tudná, amit én, akkor senki sem akarna itt elindulni.
R: Hogy érti ezt? Tud olyan történetet megosztani velünk, ami érdekes lehet?
T: Hogy tudok-e? Nézze! Felnőttkorom elmúlt két évtizedét ebben a kerekesszékben
töltöttem. Korábban is naphosszat a folyóparton lófráltam. De azt bizton állíthatom, hogy
Béltálasi Salamont senki sem látta kenuzni.
R: Pedig ő a falu leghíresebb szülötte, aki…
T: Várja csak ki! Azzal sem állítok merészet, hogy negyed egykor sosem ment innen
sehova Béltálasi Salamon, mert olyankor mindig aludt. Rendszeresen, tizenkettőtől kettőig.
R: Ennyire behatóan ismeri a…
T: Sőt. Akkor sem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy sosem futotta le a távot
Csíkugorig.
R: Már elnézést, hogyne futotta volna! Hiszen ezt minden épeszű helyi tudja!

T: Az jutott már valamelyik helyi épeszű eszébe, hogy ha kenu bajnok az emberfia, és
Csíkugor vízen tíz, úton harmincöt kilométer, akkor minek futna?
R: Mert akkora sportember volt, hogy…
T: Na hallja! De csak várjon! Azt végképp el tudom mondani, ha esetleg futott volna,
akkor sem Csíkugorra, mert egyrészt messzebb van innen, mint a D-dúr a
kvantummechanikától, másrészt meg rühellte az ottlakókat. Egyszer egy csíkugori miatt volt
egy baleset…
R: Baleset?
T: Az bizony. Volt ottan Csíkugoron egy gyönyörű menyecske, Ritácska. A családja
hatalmas földet művelt a határban. A búza magasra nőtt, a pipacs és a szegfű meg pont akkor
virágzott.
R: Béltálasi Salamon kedvenc virága…
T: Kedvence a hóhérnak. Az allergiától nem lehetett se látni, se hallani a kombájnt.
R: A kombájn keresztülment…?
T: Keresztül. De tudja, nem ez a legérdekesebb. Hanem az, hogy a lány apja volt a
kombájnos. Utálta a Béltálasi nevet is, mert Ritácska az ő gyermekét hordta a szíve alatt, ő
meg másnak szánta a lányát, ezt mindenki tudta a két faluban. Ennek ellenére, miután
kórházba szállította a fiatalokat, akkora hős lett, hogy a nép polgármesternek választotta,
ráadásul itt nálunk Pálszenttorzsán. A két fiatal sebeit meg kettőezer-kettőszázharmincegy
öltéssel varrták össze. A lány agya a balesetben sérült, a gyermeké is. Róluk egy alapítvány
gondoskodik. Béltálasiból pedig bajnok lett, hogy legyen miből pénzelni az alapítványt. –
hangos köhögésben tört ki.
R: Bátyám, ne hozzak egy pohár vizet? Fogja meg egy pillanatra ezt a szegfűt, amíg
elrohanok frissítőért.
T: Dehogy fogom. Épp erre vagyok allergiás.
R: Ez isteni jel, hogy ebben is osztozik a bajnok Béltálasi Salamonnal.
T: Tudja miért lehet ez? Mert én vagyok Béltálasi Salamon.