du liegst so still
Írta: Lukács Dávid
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 478
du liegst so still
du liegst so still, in dich versenkt
schatz, ungehoben, jede nacht;
lass mich zu dir, sperr dich nicht ein
wie gefangen, nach dem tag
der dich zu vielem frei sah:
komm, mach dich leicht, streif von den gliedern
das blei, das dich beschwert
die last;
ich bin bei dir
tauch auf, aus diesem grauen schlaf
der deinen tag entstellt, schwimme
wie kork leicht nach oben, ich halte dich
auf dieser planke, denk nicht nach:
an einem strand, von sonne weiß
wenn wir nur treiben, finden wir uns wieder,
arm in arm
was sinnst du noch? mein ganzer sinn
in deiner hand liegt, die du legst
um meinen kopf.
némán fekszel
némán fekszel, beléd merült,
föl nem hozott kincs minden éj:
engedj hozzád, ne zárd magad
önzárkádba a nap után,
mely oly szabadnak látszott:
légy könnyűvé, vesd el magadtól
az ólomterhű súlyt,
a terhet:
itt vagyok.
a napjaidat ellepő
szürke álomból már merülj fel
parafakönnyen, várlak, és
gályámra veszlek, ne habozz
el napfehér partok felé
csak sodródjunk és újra fel-
leljük egymást, test testet ér
értetlen! értelmem, ha van,
kezed fejti meg, ha fejem
köré simul.
Fordította: Petri György
Forrás: magyarulbabelben.net