Drótszonettek

Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 362

Drótszonettek

29 (Elmosódott önarckép)

Egy barátomnak van egy látóembere,
aki a név és születési dátum
ismeretében a fejekbe lát bele.
Az egyik gyáva, a másik világunt.

Nem is csoda, hogy megörült nekem,
mert az én fejembe nem vezetett út.
Ez lett az én magányossági ünnepem,
betartja a közbevetett szót,

nem engedi azt, hogy lelepleződjem,
titkot csinál belőlem.
Dumával térek ki minden kiváncsiság elől.

Nem hallgatok, de nem fogok beszélni,
a vicceim sokan nem értik.
Míg az ostromlók védfala bedől.

32 (Ördögpiknik)

Csak mozdul és már kincset lop a nagy,
csak moccan és már rajtcsípik a kis
embert, bármit tesz, az cikis,
rosszul parkolt, adócsaló, avagy

jegy nélkül villamosra szállt föl,
egyszer tán számlát se adott,
a rendőr elött most pirul, dadog,
biztonságos világa rádől.

A fogdán elsírja magát, mindent bevall:
adójából kihagyott pár számot tavaly.
S a szomszéd kertből gyümölcsöt lopott.

A felelősség köztünk kódorog,
nincsen vihar, az ég mégis dörög.
Piknikezni járnak közénk az ördögök.

33 (Ki fél velem, ki ellenem?)

Álmomban nyelvemre bogáncs tapadt,
s nem tudtam lesöpörni róla.
Téptem már, a torkomból kiszakadt
egy hosszú ág. Kinek félni módja

van, az jobb ha fél, adóját lerója.
Sosem kötelező a félelem.
Mindenkinek van féltenivalója,
s akkor jobb, ha fél velem,

és egyben mégis ellenem.
A félelem sodor vad ágakat
a felszínre az álommélyi csendből,

a legtöbbnek nincs is neve, csak rád tapad:
hiány, remény, betegség és hamis tudat.
Ha letagadod, minden eldőlt.

35 (A közöny ellen)

A közöny ellen, mi körülvesz,
mit kellett volna tenni, és
mi meg-nem-tétele kevés?
A lehetetlennel nem küzdhetsz.

A valóság közé kiküldesz.
Ha érte mindent elhagyok,
egy ismeretlen arc ragyog,
a pillantása ferde tűz lesz.

Ugye te legalább megértesz,
a léted fény, ami elém tesz
egy árnyékot, és az is én vagyok:

lapos dolog, kis semmi-tüntetés.
Észak és dél közt meglazul a férc,
lyukas helyek a lélekpólusok.