Delphoi
Írta: Török Nándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 295
Delphoi
Apollónnak hálát adva, a jövőbelátás magva
a Parnasszus lábainál szárba szökkent és invitál
istent és halandó lelket: kérdésükre jós felelget,
s Püthia látomásait mind jóváhagyja itt a hit,
ahol a ’Földnek köldöke’ és művészeteknek gyöke
a bölcsesség templomában a jövőt szülte meg a mában.
Rabszolgaként, ha érkeztél rögvest szabad polgár lettél
(mint hiszékeny újszülött), ha átlépted a küszöböt.
Több mint kétezer éven át a jósda működött tehát.
Megírta a jó Homérosz (sorait övezi éthosz),
és Vergiliusnak szavai dicséretét is hallani
a hős eposzuk meséjében (sötét a múlt, mint az ében).
A jövő ott, s itt a jelen, otthon vagyok e szent helyen,
közel a múzsák hegyéhez, hol a költő csókra éhez,
mint a jövőt kutatni kész nagy tudású ifjú ítész,
itt Delphoiban, hol a hős múlt, amit lehet mindent földúlt,
és a homlokzaton szavak kőbe vésve rád omlanak,
s Te a hazafelé úton ismételed: Gnothi seauton.*