Delphoi

Írta: Török Nándor


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 295



Delphoi
 
 
Apollónnak hálát adva,            a jövőbelátás magva
a Parnasszus lábainál            szárba szökkent és invitál
istent és halandó lelket:            kérdésükre jós felelget,
s Püthia látomásait            mind jóváhagyja itt a hit,
ahol a ’Földnek köldöke’            és művészeteknek gyöke
a bölcsesség templomában            a jövőt szülte meg a mában.
Rabszolgaként, ha érkeztél            rögvest szabad polgár lettél
(mint hiszékeny újszülött),            ha átlépted a küszöböt.
Több mint kétezer éven át            a jósda működött tehát.
Megírta a jó Homérosz            (sorait övezi éthosz),
és Vergiliusnak szavai            dicséretét is hallani
a hős eposzuk meséjében            (sötét a múlt, mint az ében).
A jövő ott, s itt a jelen,            otthon vagyok e szent helyen,
közel a múzsák hegyéhez,            hol a költő csókra éhez,
mint a jövőt kutatni kész            nagy tudású ifjú ítész,
itt Delphoiban, hol a hős múlt,            amit lehet mindent földúlt,
és a homlokzaton szavak            kőbe vésve rád omlanak,
s Te a hazafelé úton           ismételed: Gnothi seauton.*
 
 

*Ismerd meg tenmagad