Csigaházak

Csigaházak

Köszönök neki. Tudom, hogy nem hall engem. Elválaszt minket egy üveg egymástól.
Olyan kedves, hogy felém fordítja a tévét, ami az ő szobájában van. Megy a Pumukli.
Jó nézni, ahogy Pumukli csak úgy eltűnik, ha akar. Én is szeretnék. Szerintem ő is
odaát. Haza mennénk.
Mondjuk még nem tudom, hogy fogok-e járni újra. Fura lenne, ha nem menne többé.
Csússzak majd? Vagy kapok egy tolószéket? Nem. Labdázni fogok Dórival. És
megyünk kirándulni a Fickóval is. Belefúrom az orrom a kis öreg arcú plüsskutyámba.
Olyan megnyugtató az illata. Bárcsak itt lenne Anya, Apa és a tesóm! Már egy órája
elmentek.
Az esti mese nem tart sokáig. Vajon ő kislány, vagy inkább kisfiú? Talán ő is lány
lehet, a pizsije és a plüssei lányosak. Jó, hogy van egy barátom, bár beszélgetni
nehezen tudunk. Miért van ez az üveg köztünk?
Anya reggel hozott nekem csokit. Finom Kajlát. Hasonlít Kajla kutyus az enyémre.
Szeretem a mogyoró ízét, olyan nehéz, mély. Beteríti a nyelved. Sokáig játszunk,
beszélgetünk. Apa is bejön hozzám és a Timi is. Csak ne kellene mindig egyedül
maradnom. Ez nehéz nekem.
Este, amikor megint elcsendesedik minden, megkérdezem néma barátomat, hogy
kér-e csokit. Mutogatja, hogy nem ehet sajnos. A tévét megint felém fordítja és
csendben nézzük együtt a mesét. Most a Vízipók csodapókot adják. Olyan
aranyosak benne a csigák! Szívecskéket mutogatunk egymásnak, amikor látjuk őket
a tévében. Én befalom közben a csokit. Mese után megpróbálom lerajzolni magunkat
két csigaházban. Jót mosolygunk rajta mindketten.
Most ez a kórházi szoba a házunk. Itt biztonságban vagyunk és valamennyire együtt.
Csigának lenni jó most. A bogarakat viszont nem szeretem. Egy buta kullancs miatt
vagyok itt, azt mondták. Megcsípte a fejem. Vajon ő miért került kórházba? Azt látom,
hogy nincs haja, csak nem tudom eldönteni, hogy direkt nincs, vagy valami miatt.
Lehet, hogy ez tetszik neki. Szép így is.
Másnap megkérdezem a doktor bácsit, hogy mi a neve a barátomnak. Elárulja, hogy
Julinak hívják. Szóval lány, ahogy gondoltam.
– Juli mikor mehet haza?
A bácsi elfordul egy ragtapaszért.
– Nem tudom még. Reméljük, pár hónap múlva jobban lesz.
Pár hónapot mondott? Az rengeteg idő!
– De doktor bácsi, én is itt maradok addig? Nem lehet Juli egyedül! Együtt
nézzük este a mesét!

– Ne aggódj, aranyom – mondta, miközben elindult kifelé. – Sajnos mindig van
lakója ezeknek a szobáknak.
Másnap felébredek már nagyon korán, alig várom, hogy bejöjjenek a szüleim. Olyan
aranyosak, úgy örülnek mindennek, mintha ők is gyerekek volnának újra. Felültem az
ágy szélén, erre mindenki ujjong. Otthon ilyenre nem emlékszem. Nem volt nagy
szám, hogy lelógatom a lábam.
– Szépen gyógyulsz, egy hét és mehetünk haza, kicsim! Nagyon hiányzol már
Fickónak is. Hogy fog örülni neked! – Anyukám csak úgy ragyog.
Egész délután felhőtlenül boldogok vagyunk, sokat viccelődtünk. Apa elszaladt
nekem túró rudiért és hozott egy mókás képregényt is. Néha átpillantottam Julihoz.
Nála ma csak az anyukája volt pár órát. Láttam, hogy rajzolt és kirakózott utána.
Bárcsak adhatnék neki valamit!
Ekkor bevillan egy jó ötlet. Nem hagyhatom magára egy hét múlva. Ő még sokáig itt
lesz. Unatkozni fog. Kitaláltam, hogy készítek egy képregényt rólunk. Mi leszünk
benne a két csigabarát. Úgy csinálom, hogy reggel rajzolom és akkor, amikor van
nála valaki. Így titok marad. Olyan erőt érzek magamban, amilyet már régen.
Sajnos az ujjaim még nem mindig engedelmeskednek nekem, emiatt kicsit
megcsúszik a ceruzám itt-ott. Nem baj, különlegesek vagyunk, mint az életben is.
Julinak rajzolok szép, fekete hajat, és egy rózsaszín, masnis házikót kap. Az enyém
zöld. Gyorsan dolgozok, hogy biztosan kész legyek a hét végére.
Ma már Apa bepakolta a bőröndömet délután. Önállóan el tudok menni a mosdóba,
igaz, még nem olyan gyorsan. A doktor azt mondja a szüleimnek, hogy nem gondolta
volna, hogy ilyen szépen meggyógyulok, volt esély a bénulásra. Juli sokat segített,
hogy mozgassam magam. Miatta kezdtem el folyamatosan rajzolni, így gyorsan
fejlődtem. Sikerült nyolc oldalt befejeznem.
Nézd csak! Az első képen éppen csigaversenyt rendezünk. Julinak lobog a haja,
olyan gyors. Ő nyer a végén. Utána búvárcsigák leszünk és találunk egy ládányi
nyalókát, amit delfinek mutatnak meg nekünk.
A harmadik képen gyakoroljuk az eltűnést, mint Pumukli, és megtréfáljuk a doktor
bácsit. A sztetoszkópját rejti el Juli, amikor engem vizsgál. Nagyon vicces!
A negyedik lapon hintázunk és szépen süt a nap. Azt is odarajzoltam, hogy
fürdőruhában vagyunk emiatt. A következő oldalon szörpöt iszunk egy nyugágyon,
majd sétálunk egy elvarázsolt erdőben a kutyusommal és a tesómmal. Remélem,
nem baj, hogy nem ismeri a kistestvérem, biztos szeretnék egymást.
A hatodik képen Juli annyi csokit eszik, hogy maszatos teljesen, és előtte van még
egy nagy halom édesség. Remélem elfelejti, amikor ránéz, hogy nem ehet itt bent
csokit. Szegény, elég sovány. Sokat van rosszul. De a csigavilágban nem hagyom.

Az utolsó előtti képen szép ruhákat próbálunk fel, szerintem a kék báli ruha áll
nekünk a legjobban. Az utolsó képen pedig összebújva nézzük a meséket. Ide
nagyon sok szívet rajzoltam.
Eljött a búcsú napja. Megfogjuk egymás kezét az üvegen át. Legalábbis így érezzük.
Mindketten sírunk. A doktor bácsi odaadja Julinak a képregényem, ha elmentem.
Sokáig nézünk egymás szemébe.
Isten veled, Juli! Remélem, egyszer találkozunk a csigaházon kívül is!