Írta: Zsefy Zsanett
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 255
Csak azt az éjszakát
Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor a sötétséget nem törte át a fény;
a nappalok lassú haldoklásán
sárba tiport hitet és reményt;
a szegett kenyér sosincs falatjába
beivódott örök szenvedést;
a marakodók önelégültségét,
a két pofára köpködők sorát,
az ember ember ellen
jól kifundált haditechnikát.
Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor azt hittem a jót nem álmodom,
hogy megéri pusztán hitben élni,
hogy a múltban nem lehet titok,
hogy a jövőt könnyű lesz megérni,
mert béke lesz itt, mint még sohasem,
hogy ima kell csak, mert az Isten érti,
hol hit van, ott még él a kegyelem.
Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor nem lesz körülöttem más,
mint a falak rideg fehérsége,
s az ürességtől kongó lépcsőház,
mikor megdermed a csengő hangja,
oly félelmetes a rám szakadt magány.
Csak azt az éjszakát add vissza,
amikor még gondoltak is rám!
*
/rögtönzött vers- Leonard Cohen emlékére ajánlva/