Cogito

COGITO

Meditálok, hogy milyen, ha pont tágul,
elöl eltűnő visszajön-e hátul,
látni, milyen lehet egy fekete lyuk,
vagy mindent elnyel, ami elébe jut?

Sok mindent nem értünk, a szem csak bámul,
gyermek a tudás, becsapják galádul,
hazánk csonkjain hol az igazi út,
melyen egyszer megnyugodni hazajut?

Fáj minden űr porából gyúrt pillanat,
ha részek galaxisából kimarad,
de őrzi Isten hatalmas ujjnyomát.

A lélek ismét egy vándorló nomád,
hazányi sóhaj önmagába száll vissza,
közöny szárazsága könnyét felissza.

első közlés