Charles Bukowski : Barátok a sötétben
Írta: Bozóky Balázs
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 114
Charles Bukowski : Barátok a sötétben
Emlékszem az éhezésre
kis szobában furcsa városban
a sötétítők lehúzva, klasszikus
zenét hallgatva
fiatal voltam, a fiatalság fájdalma éleződött
legbelül,
mert nem volt más mentségem, mint bujkálni
amíg lehetett-
nem önsajnálatból de rémülten lehetőségeim határát súrolva:
próbáltam rátok hangolódni.
a régi zeneszerzők – Mozart, Bach, Beethoven,
Brahms voltak egyedül, akiket hallgattam
mind halottak.
éhesen és leverten kellett
lemennem az utcára állásinterjúkra végül
rosszul fizető és monoton
munkákért
idegen emberek asztalok mögött
szemtelen és arctalan emberek
akik ellopnák az óráimat
csesszék meg
szánalmas alakok.
most szerkesztőknek olvasóknak és kritikusoknak
dolgozok
de még mindig együtt lógok és iszok
Mozarttal, Bachhal, Brahmsszal, és Bee-vel
pár haverral
pár emberrel
néha nem is kell más csak hogy képes légy folytatni
a halottak
lármáját a falakból
amik bezártak ide minket.
Friends Within The Darkness
I can remember starving in a
small room in a strange city
shades pulled down, listening to
classical music
I was young I was so young it hurt like a knife
inside
because there was no alternative except to hide as long
as possible—
not in self-pity but with dismay at my limited chance:
trying to connect.
the old composers — Mozart, Bach, Beethoven,
Brahms were the only ones who spoke to me and
they were dead.
finally, starved and beaten, I had to go into
the streets to be interviewed for low-paying and
monotonous
jobs
by strange men behind desks
men without eyes men without faces
who would take away my hours
break them
piss on them.
now I work for the editors the readers the
critics
but still hang around and drink with
Mozart, Bach, Brahms and the
Bee
some buddies
some men
sometimes all we need to be able to continue alone
are the dead
rattling the walls
that close us in.