Breviter, sed bene
„A fizika törvényei mindössze két környezetben nem érvényesülnek:
a szingularitásokban és Hollywoodban.”
( - Avi Loeb - )
Jégbörtönbe zárt rügyek pattannak ketté,
Tudathasadttá vált bennem az emlékezés.
Senki vagyok… Mindenség, csodálni való
Az utolsók között, aki pokoli fanfárokat
Játszik el, megunt, hattyúhalál élű ódát.
Rózsákon tapos a lábam, vörös szőnyeget
Gurít elém a képzelet, de lásd, értsd jól:
Senki vagyok. Művésznek is túl kevés,
Pedig láthatod, ahhoz, nem kell olyan
Sok legyél, csupán azzá aposztrofálnak
Holdcsengésű, szép szavak. Rajongásig
Magasztal az EGO. Nárcisztikus a lét,
Exhibicionista szerepet osztanának ki
A belső hangok, hamvadó napsütéssel
Ég rám a fájdalom szövete. Kintorna
Gurul, árván lépkedő dallamok kísérik
El, nem túl messze, csupán fel az égig
Röptetik a csendbe zárt ütemű verklit.
Serclit tépnek reszketeg vénülő kezek,
Szeretve adják, kormos szélű látomással
Kísértik emlékeim ízét. Számban érzem
Múltam foszlós perceit, évekbe sütött
Szertefoszló tegnapok álmát, a lármát,
Belső békét, belenyugvást: Senki vagyok…
Mindenség, csodálni való az utolsók
Között, a digitális papírodon szántó-vető.
Röviden is érthető; A gerinc és a velő: „Quantum”.
Hiánya, semmivel sem helyettesíthető.