Betört ablak az ég falán

Betört ablak az ég falán

Betört ablak az ég falán.  
Az éji fény most rám vetül,  
körberagyog, mint briliáns,  
szikrázik kívül és belül.

Otthontalanság kucorodva  
foszlott kabátjában remeg.  
Hamuba kotort pőre reggelt  
dermesztik kóbor szelek. 

Emlékeim hántolt fakérgek,  
bölcsőjük álomkosár.  
Fájdalmam béklyóiból mentve,  
múltba segítő vigaszt kínál.

Egyenes derékkal állva,  
szirmait kéken kitárva,  
árván lángol a nőszirom.  
Ráhangolódva illatára, halkan  
a Michelle, my belle-t dúdolom.