Az önmeghatározás pokla

Az önmeghatározás pokla

Nekünk kultúránk van. És művészetünk.
Nekünk vallásunk van. Mert kell.
Kellenek nekünk, mert üres a kezünk;
nevelve ember az ember.

Mi kulturáltan gyűlölünk másokat.
Mi művészi szinten ölünk.
És éberen óvjuk a határokat;
ne legyen másokhoz közünk.

Szétesne mindez, ha azt kapnánk hírül,
hogy semmi más ez, csak kórság;
s az önmeghatározás poklán kívül
a szükséglet a valóság.

Hisz az állatok sem tudnak magukról,
egy állatnak nem kell isten-
mi meg magunkat kutatjuk magunkból
egy nyálmintában, hajtincsben.

Nekünk kultúránk van. És művészetünk.
Nekünk vallásunk van. Mert kell.
Ha szarban is turkál olykor a kezünk,
ennyitől ember az ember.